Más is van aki úgy gondolja sosem fog együtt lakni senkivel?

Én komolyan elgondolkoztam mostanában ezen.

Szülőkkel éltem, aztán kollégiumban, aztán lakótársakkal albérletekben (többen voltunk mindig), aztán exemmel, aztán egyedül.

Reggelig tudnám sorolni, mennyi előnye van az egyedül élésnek. Hátránya pedig csak az anyagiak. De még úgy is sokkal nyugodtabb és boldogabb vagyok, hogy volt, hogy pl. barátokkal laktam együtt... Akkor is volt konfliktus, voltak apróságok, amik zavartak minket a másik szokásaiban, napi rutinjában.

Elég rugalmatlan vagyok, szóval én most nagyon élvezem az egyedüllétet, és komolyan gondolkozom azon, megéri-e egyáltalán valaha újra ismerkedni, hiszen a legtöbben össze akarnak költözni a párjukkal, de nem ad annyit egy kapcsolat, hogy megérje kompromisszumokat kötni miatta nap, mint nap.