Miért marad bent valaki egy rossz házasságban/ kapcsolatban? Mi lehet az összetartó erő a közös lakás, az anyagi gondoktól való félelem, közös hitel vagy a félelem a magánytól?

Ez az egész téma annyival összetettebb, mint sokan gondolják. Van egy álomkép, hogy valahol vár rád egy tökéletes partner, akivel minden nap koktélos, pálmaerdős naplementével ér véget, a szex fergeteges, befejezitek egymás mondatait. A valóság persze árnyaltabb.

Eleve mi az a rossz kapcsolat? Röviden annyi, hogy a részt vevő felek igényei sérülnek, céljaikban akadályoztatottak, vagy értékeikben ütköznek. Ezekről beszélni kell, és ha összeférhetetlenség adódik, akkor kell válni. A valóságban ez a legritkább esetben van így, csak éppen nem szoktak róla beszélni.

Szóval a kérdés szerintem nem az, hogy valaki miért marad egy rossz kapcsolatban, hanem hogy mi a búbánatért nem tesz egy lépést sem, hogy megjavítsa. A válasz pedig véleményem szerint az, hogy az első pont miatt: mert azt hisszük, hogy ha nem jó a kapcsolat, akkor ő nem az én másik felem, úgyogy keresni kell tovább, mert aki marad az gyáva.

Nem egyszerű a semmiből új életet kezdeni ha van két gyereked.

Egy csomó probléma megjavítható ha ketten akarják.

Durva de legtöbb esetben a penz....

az egzisztencia. Hogy még azt a kicsit is elveszítenék....

Gyerekkori minták. Akik benne ragadnak a bántalmazó kapcsolatban, valószínűleg ilyen családból jönnek, ezért számukra ez a normális.

"Egyetlen kapcsolat sem tökéletes, mindenhol vannak viták" szöveg. Mindig ezt mondogattam magamnak, és ez így igaz, DE meg kell húzni a határt. Nincs konfliktusmentes kapcsolat (és ez nem csak párokra igaz, hanem barátokra, testvérekre, szülő-gyermekre is), de ha hosszútávon lehúz és boldogtalanná tesz, akkor inkább ki kell lépni. Nincs tökéletes kapcsolat, de nem mindegy, hogy a másik félen látszik-e a szeretet, igyekezet, odaadás, avagy sem.

Én nagyon féltem a szingliségtől is, hogy soha többé senki sem fog szeretni. Nem véletlenül ragadtam benne 5 éven keresztül, és a szakítási döntést már tényleg csak akkor hoztam meg, amikor úgy éreztem, hogy még magányos, macskás vénasszonyként is jobb lesz meghalni, mint az ő cselédjeként.

Másoknál lehet a közös hitel, pénz, egzisztencia, gyerek is. Nálunk szerencsére ezek nem voltak meg, mert úgy még nehezebb lett volna. Ugye akkor az igazságszolgáltatást kellett volna segítségül hívni, ami még inkább meghosszabbítja a szenvedést.