Milyen érzés "közös kasszán lenni" a pároddal?

#5 vagyok

6#-nak, érzelmileg teljes mértékben ráhangolódom a másikra, pénzügyileg, racionális javak tekintetében nem, a kettő számomra egy teljesen másik szint. Én találtam egy olyan utat a magam számára, ami járható és ez a lényeg, valóban benne van ebben a szabadság érzet, de mindez csupán racionális szinten van meg, nekem ez fontos. Mellesleg, van ennek előnye, tudjuk azt, hogy nem minden esetben tart egy kapcsolat örökké, nem kell civakodni azon, "ezt én vettem rohadj meg, tegyed le róla a kezed", mert a nagy szerelemből ilyen civakodások is keletkezhetnek válásnál, ezzel jobb tisztában lenni, itt ilyen nincsen. Ilyen felesleges játszmáktól kíméli meg az embert ez, nyilván kell ehhez pénz is, hogy a több kassza lehetősége játszon, bár, ha valaki csak 40.000 Ft-ot tud elrakni a saját kasszájába, már az is akkora szabadságot jelent számára racionálisan, ebben az esetben is így állnék hozzá, ha annyi kerülhetne bele.

Ettől függetlenül az én meg a mi... nem értek egyet veled, teljesen mértékben, fontos a "mi", de azért, mert van egy "én" rész, az nem jelenti azt, hogy ne létezne a "mi".

Közös kiadásokról természetesen van szó! Mivel van közös kassza, de ha én akarok venni magamnak valamit és nem a közös kasszából megy, hát.. az csupán az én dolgom, az Ő oldaláról is így van ez, szóval kölcsönösesen, mivel így van meg a kölcsönös tisztelet.

Én sem értem, hogy lehet ilyen vakon belerakni mindenedet valamibe. Nyilván megértem (vagyis pont hogy annyira nem tudom) azt, hogyha nagy a szerelem, akkor elhisszük, hogy a kapcsolatunk más, mint másoké, nálunk fel sem merülhet, hogy bármelyikünk is valaha ott hagyna, megcsalna, átverne, de azért nagyon sokszor puffan az ember, mert naiv volt. Az is fura hogy sokan úgy állnak a dologhoz, hogyha már nem dobunk mindent a közösbe, akkor tuti filléreskedők vagyunk. Szerintem ebben is létezik egy spektrum, meg vannak szintek, és az idő haladtával max lépked az ember egyre feljebb.

Azt sem tudnám elképzelni, hogy megszűnjön az én, és átálljon az agyam arra, hogy mi. Attól, hogy valakivel együtt vagyok, nem szűnök meg önálló emberként létezni. Nem szeretném, hogy az ismerőseim úgy gondoljanak ránk, hogy össze vagyunk nőve mint a sziámi ikrek, és akkor csomagosan vagyunk mozgathatók, nincsen már külön személyiségünk, mi csak együtt működünk, létezünk, vagyunk mostmár. (Ultimate gáz a közös Facebook)

#14 nagyon adom a véleményedet

#5

Mi csak elmêletben vagyunk közös kasszán. Mindkettőnknek van 1-2 havi munkabêre a számláján, ha valakinek elfogy (pl. egyszer átrakattam minden pénzem devizába), akkor a másik fizet 1-2 hónapig többet, vagy utal a számlára.

Nelem nem tűnik olyan nagyon speciális dolognak. Nyilván kényelmesebb, mint havonta-negyedévente-félévente átutalni a lakbért, meg számolgatni, hogy és mennyit fizetett és mikor.

#14 "Én sem értem, hogy lehet ilyen vakon belerakni mindenedet valamibe. Nyilván megértem (vagyis pont hogy annyira nem tudom) azt, hogyha nagy a szerelem, akkor elhisszük, hogy a kapcsolatunk más, mint másoké, nálunk fel sem merülhet, hogy bármelyikünk is valaha ott hagyna, megcsalna, átverne," - nézd, nálunk az csak a dolog egyik fele, hogy megbízom a páromban, lévén Ő egy tisztességes ember... azt még hozhatja az élet, hogy megcsal vagy épp otthagy, de soha nem hozna igazságtalan helyzetbe, ahogy más embert se, lévén fontosabb neki a becsület mint az önérdek a magánéletben, a vállalkozásában, mindenhol. Én meg abszolút az

..."Az enyim, a tied mennyi lármát szűle,

Miolta a miénk nevezet elűle.

Hajdan a termő főld, míg birtokká nem vált,

Per és lárma nélkűl annyi embert táplált,"... állásponton vagyok, marxista-anarcistaként biztos, hogy nem a magántulajdontól érzem magam szabadnak... akkor már inkább attól, hogy legalább itthon kommunizmus van, közös tulajdonlás és kollektív vezetés, ha már a társadalomban a kapitalizmust kell elviselnem.

Megnyugtatásul: a Facebookunk külön van és saját email-címeket használunk.. - tudod, egymást meg pláne nem kezeljük a magántulajdonunkként:)))