Honnan tudtátok, hogy a párotok az "igazi"?

Amikor beismeri, hogy hibázott és a másikfélnek volt igaza.

Ezt pedig önszántából beismeri :D

14 évesen ismertem meg, ő 15 éves volt. Nagyon jó barátok voltunk évekig.

18 éves koromban elhunyt édesapám és borzasztó nehéz időszakom volt. Volt egy kocsma, ahova mindig lejártunk közös barátokkal minden hétvégén. Na én abban az időszakban hetente 2-3x mentem, volt, hogy egyedül is, és addig ittam amíg olyan szintig eljutottam, hogy hazaértem és kvázi elájultam. Máshogy nem tudtam aludni.

Itt jött közbe Ő, akivel ebben az időszakban többször találkoztam a kocsmában és rengetegszer beszélgetett velem hajnalban. Olyan szinten érzelmes, lelki-töltetű beszélgetések voltak, ilyen még a legjobb barátnőmmel se ment soha. Úgy sírtam neki néha, hogy majdnem befulladtam.

Ezután sokat beszélgettünk facebookon is, nagyon támogató volt és sosem közeledett felém nyomulósan. Tényleg barátként támogatott.

Eltelt újabb 1 év, én 19 éves voltam, ő a 20. szülinapját töltötte. Volt egy házibuli, ahol őt ünnepelték, engem is hívtak.

Ezen a házibulin hajnalban egymásba gabalyodtunk és csókolóztunk.

Ezután volt két kínos hónapunk, amikor azt se tudtuk mit csináljunk, mert féltünk, hogy mi lesz a barátsággal, mit fognak szólni a közös barátaink, mi lesz ha nem működik és valakinek emiatt el kell "tűnnie" a közös baráti társaságból. Végül pár hónap szarakodás után rájöttünk, hogy nem érdekel, szeretjük egymást és adtunk egy esélyt magunknak.

Idén leszünk 3 éve együtt, összeköltöztünk tavaly.

Ez a 3 év alatt mellettem volt, mikor elhunyt a 14 éves kutyám, mellettem volt, mikor anyukámat elhagyta a férje (apukámmal kiskoromban elváltak) és egyedül maradt, jött minden hétvégén velem oda és beszélgettünk, kártyáztunk, felrakta neki a függönyöket, megcsinált minden ilyen fiúsabb melót, amit azelőtt a férje csinált... Mellettem volt, mikor anya covidos lett és 3-4 naponta kellett menni vásárolni neki és az ajtajában lerakni, mellettem volt, mikor anyagilag gyakorlatilag a nullán álltam mert a fizetésem fele az albérletre ment, a másik fele meg anyának. Mielőtt jön az élősködő jelző, 1 hónapra "segített ki", a következő fizetésemből magamtól visszautaltam, ő nem kérte.

Pár hete belázasodtam, úgy ugrált körül, minden lélegzetvételemet figyelte, el se mozdult mellőlem.

Örökbefogadtunk két kisállatot közösen még ősszel, őket nemrég ivartalanítottuk, jött velem, hívott taxit, amíg zajlott a műtét sétált velem a rendelő előtti parkban, izgult, alig várta, hogy láthassa őket. Mikor hazahoztuk őket kómásan, szédelegtek, dohányozni se akart kimenni a teraszra, azt mondta 1 percre se hagyja itt őket.

Mindezek mellett érdeklődő típus, rengeteget beszélgetünk, mindig érdekli minden napom, az is, amit itthon punnyadva töltök. Mindig meglep valami aprósággal, bókol, figyelmes. Segítőkész, a házimunkát teljesen megfelezzük, tervez velem előre, utalgatott már párszor eljegyzésre.

Nem tudom így 22 évesen, hogy ő lesz-e az igazi. Nem is szeretem ezt a kifejezést. De az biztos, hogy mindent megfogok tenni azért, hogy jó társa lehessek én is, változok bármiben, amiben változnom kell, rengeteg negatív tulajdonságomat kitudtam nőni mellette és csak bízni tudok abban, hogy egyszer a férjemnek hívhatom majd.

22L-23F