Mit csináltatok ebben a helyzetbe, ha még nincs lehetőség összeköltözni?

Először is. Most kérdezhetném, hogy albérlet, vagy valami.. de gondolom ez az ötlet felmerült, de nem engedhetitek meg valamilyen okból.

Megértelek téged, ez rossz. Sajnos anyagilag ha nem tehetitek meg, akkor valahogy együtt kell maradni így, kibírni ameddig el nem jutok oda, hogy lehessen egy saját kuckótok...

Ami nagyobb baj inkább, hogy úgy érzed csak neked hiányzik ez. Lehet igazad van ebben, lehet nincsen. De te is tudod, hogy mi itt ezt nem tudjuk eldönteni. Muszáj erről beszélni a pároddal, mert ha ez az érzés van benned, az egyikőtöknek sem jó.

Pedig ez inkább jó, mint rossz - kivéve, ha nagy házba költöznétek össze és nem valami olyanba ahol csak egy szoba, konyha és fürdőszoba van, mert az állandó összezártság nem kellemes érzés. Persze ha alig találkoztok akkor elsőre nem tűnik rossznak, de amúgy non-stop összezárva lenni annyira nem nyerő.

Semmi lehetőségetek nincs amúgy? Valami kis házikó vagy melléképület felújítása? Sokan kezdik így, mert jobb, mint egy garzon, szabadabb.

Átérzem a helyzetedet, mi is így voltunk évekig, aztán az a szomorú helyzet állt elő, hogy elhunyt a párom nagymamája, így megörökölte a lakását.

Költözhettünk volna egymáshoz is, de mind a ketten anyukáinkkal éltünk, és hiába kedveljük nagyon egymás anyukáját, nem szerettünk volna a nyakukra mászni.

Figyi, valóban nem a legjobb egy garzon, de próbáljatok meg találni egyet, vagy egy tetőtéri lakást, s ha a szűk pici helyen nem mentek egymás agyára visszafordíthatatlanul, akkor nem lesz gond.

Nincs ismerősötök, vagy ismerős ismerőse akinek mondjuk van külön bejáratú kiadó lakrésze?

Esetleg nézelődj fb-os albérletes csoportokban, hátha szembe jön valami jó kis albérlet.

De mindenek előtt ülj le a pároddal, és teljesen komolyan beszélj vele erről a vágyadról, mert ha csak te vágyakozól, neki meg jó ami most van, akkor fölösleges érzelmileg kínlódnod mellette.