Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek ez érzelmi zsarolás?
Szóval röviden, a feleségemmel 10 éve vagyunk együtt, ő ki nem álhatja az anyámat, dolgoztak egy munkahelyen és az anyám nem egy könnyü eset, a feleségem ellen nem tett semmi rosszat, de mégis megutáltatta magát...ebből kifolyólag bármit segítek az anyámnak, legyen az egy kerékcsere, elhozni egy autót stb. otthon pufogásra számithatok, utoljára pl.mi kint élünk Hollandiában és mentünk Bécsbe hosszú hétvégére, anyum meg haza Magyarországra, hogy ne adjon 100 eurót telekocsira vagy busszra mondtam, hogy elvisszük Bécsig és onnan hazabuszozik...ennek az lett az eredménye, hogy a Holland-Bécs útvonalon kb. 5 szót váltottunk a feleségemmel, azt is csak mert szükséges volt... most újra ez van, megyünk haza szabadságra, a mi családi házunkban lakunk majd, mint mindig (ami az anyámé) és van egy kis munka a háznál amire jelentkeztek barátok (egyik tesója is a feleségemnek) segíteni, most pedig szívja a véremet, hogy mégis mennyi időt tervezek azzal a munkával eltölteni meg stb. kb. 3-4 óra az egéssz, szóval annyi a lényeg, hogy bármit akarok segíteni mérlegelnem kell, hogy megéri az egy két nap szótlanság otthon vagy sem.
Fordított esetben (ezt neki nem mondtam) ha az ő szülein kell segíteni szó nélkül megyek én is, nem, hogy azért haragudnék ha ő segít, pl. utoljára órvoshoz kellett vinni az anyját egy másik városba, mi vittük és valami 4-5 órát vártunk rá, úgy, hogy közben szinte lekéstem egy fontos időpontot.
Lehetne egyenes, az tény. Viszont átérzem a helyzetet, én is rühellem a párom anyját, jó okom is van rá. Mindent az én szüleimnek köszönhetünk, ő mikor tudott volna segíteni, akkor sem segített, csak engem gyanusítgatott, hogy milyen egy élősködő vagyok a fián...
Emiatt azt mondom, hogy talán a feleséged lehetne egyenesebb, de azért nem erőltethetsz embereket egymásra és annak is tudatában kellene lenned, hogy ő a te saját családod már, nem pedig a származási családod, így ennek megfelelően lenne érdemes priorizálni. Nálunk így történt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy szakítsd meg a kapcsolatot a szüleiddel, csak azt, hogy ha házas vagy valakivel, akkor ő az első, ő a családod és ha ennek ellenére mindig másnak kedvezel és másra hallgatsz, akit ráadásul nem is bír, az bizony nem fair. Ezt le kellene ülni megbeszélni.
Én is megmondtam a páromnak, hogy nincs jogom és nem is akarom eltiltani az anyjától, de hogy egy asztalnál nem ülök vele és a lakásomba be nem teheti a lábát, az fix. Szóval ha látni akarja (azóta nem találkozott vele ő sem, hogy én azon az ominózus napon felálltam anyukánál és elindultam gyalog a vasútállomásra), oldja meg nélkülem, mert nem vagyok rá kíváncsi azok után, amit leművelt és amiért azóta sem kért bocsánatot. Szóval embereket nem erőltethetsz egymásra, de az fix, hogy ezt egyértelműbben kellene intézni. És amiben ott megegyeztek, azt elfogadni.
Szerintem pedig ha az édesanyád semmi rosszat nem tett a feleséged ellen tényleg, akkor tarthatatlan ez a viselkedés tőle.
Egyrészt, ha problémája van, vele beszélje meg, ne téged szívasson és veled feszkózzon egy életen àt.
Még jó, hogy segítesz, hiszen ő az édesanyád.
Nem kell, ès nem is lehet vàlasztani, mivel teljesen más kapcsolatban van mindkettővel. Aki pedig szeret, soha nem kérné azt, hogy válassz.
Arról nem beszèlve, hogy az ő anyjának is segítesz ugyanúgy, arra nem puffog???
Nő vagyok, de ha úgy van tényleg, ahogy leírtad, akkor nincs igaza a nejednek, ès ez egy aljas játszma, és zsarolás, igen.
Èn mindig lecsendesítettem az exeimet, mikor zsaroltak, hogy okè, akkor ezt vagy megbeszéljük, aztán lezárjuk, vagy befejezi szimplán, mert nekem ne gyártsa a feszkót szàndékosan.
Le kell ülni beszélgetni. Tényleg leültetni a feleségedet, nem csak menet közben felhozni a témát.
Pl, hogy Érzem hogy neked nagy gondod van vele, kérlek mondd el hogy alakult ez ki benned.
Hallgasd meg, és te is mondd el az oldalad. Ne azt hogy, mit látsz, hogy viselkedik, hanem azt ahogyan te érzed magad ettől. Fejtsd ki hogy megérted, és szeretnél erre egy megoldást találni, hogy mindenkinek jobb legyen. Kérdezd meg, szerinte/ számára mi lenne a jó megoldás.
Nekünk is szoktak gondjaink lenni a párommal, és ha csak napközben szólogatok oda h erre vagy arra figyeljen, vagy valami bánt, elúszik a semmibe. Ha neki van baja, ő is csak megjegyzéseket tesz.
Ez később mindig felgyülemlett, és a módszerünk az lett, hogy "Gyere, üljünk le, szeretnék megbeszélni valamit"
És akkor ott van a figyelem mindkét fél részéről, és ha szépen, összeszedetten mondjuk el, ami zavar, vagy ami rosszul esett, akkor van tér megbeszélni. Nincs olyan hatása, mintha csak beszólogatna a másik.
Egy másik dolig amit tisztáztunk; ha bármiféle gond van szüleinkkel, mindig az beszéli meg, rendezi le, akinek a szülei.
Mindenben.
Pl ha az ő anyukája túl sok kaját küld, állandóan, neki kell beszélnie vele, hogy ne küldjön ennyit.
Nálunk szerencsére mindkét oldalról szuper aranyos szülők vannak, ennél nagyobb gond nálunk nem fordult elő.
De beszéltünk már arról, ha gyerekünk lesz, és vita tárgyává válik a karácsony, akkor mi megbeszéljük hogyan tervezzük, és mindenki a saját szülei elé tárja a tervet, és oldja meg, ha esetleg akadékoskodnának.
Lehet hogy a feleségedet ez zavarja, hogy nem beszéled meg vele előtte mit tervezel, nem közösen hoztok döntést.
A te helyzetedben megértem, de mint mondtam nálunk konkrétan semmi oka haragudni az anyámra, mint nálatok, az anyám soha egy rossz szót nem mondott róla, és mindenben segít amiben tud, pl. amikor házat vettünk csak úgy adott egy nagy összeget (a ház árának kb 30%-át, hogy legyen elég renoválni,pedig nem vagyunk gazdagok, munkával kereste a pénzét.
És az otthoni munka olyan, hogy a mi érdekünk is, konkrétan ha nem csinálom meg legalább a ránk eső részét akkor nem tudunk ott lakni, és ő elvárná, hogy csak azt csináljam meg, a többire meg keres az anyám embert és megcsináltatja...ebbz szerintem
Bocs, az elsőnek válaszoltam.
...ebben szerintem semmi kivetnivaló nincs-ezt kihagytan a végéről.
Hát igen, a megbeszélés nem igazán megy nekünk...
Ő a feleséged, tehát az első.
A döntéseket anyukáddal kapcsolatban ne egyedül hozd meg, mintha a párodnak semmi köze nem lenne hozzá. Nem kell hogy azt nehezményezze, hogy anyukád tett ellene valamit. Elég az is ha azt érezteted hogy nincs beleszólása.
Csak lásd, hogy a feleséged egyenrangú partner, de te ettől megfosztod. Hallgasd meg őt, ő jobban el fogja tudni mondani, hogy mi a gondja a dologgal, hogy érzi magát tőle.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!