Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Huszonévesek - nektek párkapcsolatban olyan az életetek, ahogy azt előtte elképzeltétek (ideális, összejöttek a tervek), vagy egészen más lett? És vagy így, vagy úgy alakult, boldogok vagytok?
Nyilván mindenkinek vannak tervei az életben (hol lakjon, hol dolgozzon, hobbi, stb.), aztán párkapcsolatba kerül, és ez kicsit átformálhatja...
Konkrétan a volt barátnőmmel találkoztam, és meglepett, mennyire más életet él (hasonló gondolkodásunk volt).
Régen szép helyen, erdőben laktunk (amihez inkább Ő ragaszkodott, hogy ne is lásson embert, és saját vállalkozásunk lett, ami jól ment).
Most ellenben az új pasijával az Üllői úton lakik (naponta kb. 10 ezer kocsi megy el az ablakuk alatt), és valami unalmas irodában dolgozik fárasztó ügyfelekkel...
Mikor megkérdeztem, hogy ez így jó, és boldog, azt mondta igen - de valahogy nehezemre esik elhinni :)
Aki hasonlóan alakult, tényleg boldog, vagy csak szégyenli belátni, hogy ez így nem jó?
30/F
Hat amit a baratnodrol irtal, nem tul elkepzelhetetlen, hogy jol erzi magat, en is forgalmas helyen lakom, sok auto megy el lent, de pont nem izgat, az erkelyrol lehet hallani, de nyilvan a nap nagy reszet nem ott toltom, es amugy se zavar, hatterzaj ami fel sem tunik. Es nekem speciel jobban bejon a varosi elet, mintha valami erdei fahazban kellene laknom. Az irodai munka is rendben van teljesen, egy sajat vallalkozas jobb, de feltetelezem nem a baratnoe volt a vallalkozas, hanem a tied, tehat o nem adta alabb + meg kesobb vallalkozhat o is, ha erre vagyik. Ok, az erdore azt mondod, o akarta, de az ember valtozik, nekem is volt olyan idoszakom, amikor szivesen laktam volna elvonulva valahol, de elmult.
Osszessegeben parkapcsolat nelkul szerintem most kulfoldon elnek, de ennyi ami mas lenne, a parom altal megismertem egy olyan munkakort, amire azelott nem is gondoltam volna, hogy elveznem, es most ez van, szeretem a munkahelyemet, normalis helyen elek BP kozepen, a belvaros mellett (ehhez mondjuk a paromnak semmi koze, az en sajat lakasom, o koltozott hozzam), jo fejek a baratai igy nekem is lett egy rakas jo fej uj haverom, mert altalaban kozosen megyunk programokra, stb.
Mindenkinek megvan a maga preferenciája, én már három típusban is éltem:
városban, falun és agglomeráción, és azt kell hogy mondjam, hogy mindennek megvan a maga előnye. A falu nyugodt, egészséges, és nagyon jó saját magunk termesztette növényeket enni; a város ugyan koszos-zajos, de cserébe minden ott van közel, a tömegközlekedés meg pár percenként jár, nem fél óránként mint falun (az agglomerációnak is vannak hátrányai, de az nem tartozik a kérdéshez). Én mindenkit meg tudok érteni: azt is, aki a falusi és aki a városi életet preferálja. A barátnődről simán el tudom képzelni, hogy bár szeretett falun élni, beleunt, hogy minden baromi távol van tőle és vasárnaponként nincs bolt, az üllői úton meg élvezi, hogy minden ott van a közelben, pörgés van stb.
A vállalkozással kapcsolatban nem tudok ennyire elfogulatlan lenni: szerintem az irodai munka ezerszer jobb, méghozzá a fix heti 40 óra munka miatt. Senkit nem ismerek, akinek vállalkozása lenne és ne tenne bele némi extra munkát esténként és/vagy hétvégén. Arról nem is beszélve, hogy a vállalkozás vezetésével megjelenik némi nem szakmai munka (könyvelés, adminisztráció), amit nem mindenki szeret. Ezt az életformát nagyon könnyű megunni pár év alatt, és visszavágyni egy olyan helyre ahol az ember azzal foglalkozhat, amit szeret csinálni, annyi időben, ami mellett még marad ideje magára, hobbikra, pihenésre.
De őszintén a kérdésből leginkább az jött le, hogy féltékeny vagy az exedre. Felnőtt nő, el tudja dönteni, hogy mi teszi boldoggá és nem tartozik neked elszámolással. Lehet nem is az új életstílusa miatt boldog hanem az új pasi ezerszer jobb, mint te voltál. (Ezt most csak kicsit gúnyolódásból írtam, elnézést, nyilván nem tudhatom, hogy mi van a háttérben. Remélem a válaszom többi része azért segített.)
Meg ha most azt is mondjuk neked, hogy veled értünk egyet és városban irodai munkával nem lehet boldognak lenni, akkor sem nagyon tudsz mit csinálni.
Köszönöm a válaszokat!
Gyerekvállalási ellentét miatt mentünk szét (én már akartam, Ő még nem), úgy igazi szakítás nem is volt - most nem féltékeny vagyok, csak szívem szerint újrakezdeném vele :)
És valahogy fura volt hallani, hogy boldog a jelenlegi életében - nehéz elhinni, de ezek szerint elképzelhető :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!