Mi a recept hogy nőkkel nőként bánjanak?

Nem tudm elképzelni, hogy egy férfi férfiként bánik egy nővel.

A bunkóság, agresszó más tészta, gondolom te sem erre gondoltál.

Férfi logika szerint:

Főzöl-mosol-takarítasz, parancsra szopsz, befogod a szád és eltűrsz mindent, legyen az megcsalás, verés, alkoholizálás, közös pénz elszórása stb. = Jó feleség

Tanulsz, karriert építesz, célokat tűzöl ki, foglalkozol magaddal, inkább vagy egyedül, mint rossz kapcsolatban = öntelt pénzéhes k*rva

#4

Ne haragudj, de te egy másik bolygón élsz.

Semmiféle férfigyűlölet nincs ebben, maximum az necces, hogy a komplett férfitársadalomnak tulajdonítja ezt a gondolkodást.

Világ életemben szerettem a férfiakat, 15 éves korom óta mindig szerelmes voltam több éves periódusokban, és alapból vonzódtam a fiúk személyéhez, társaságához. Mostanra 7 éve párkapcsolatban élő, kiegyensúlyozott nő vagyok.

Mégis volt olyan párkapcsolatom, amiben elhangzottak olyanok, hogy "könyörgöm, nő vagy basszus, nagyon nem vonzó ez" - amikor pl. politikában véleményt merészeltem formálni és belementem vele vitába, vagy az, hogy nem tűrtem, hogy ocsmányul beszéljen velem, akkor még én voltam a szemét, aki hisztizik, terrorizálja, pedig jaj, a tesztoszteron miatt alapból minden férfi agresszívabb, hirtelenebb természetű, értsem már meg. Jött azzal, hogy az egyik nőnemű barátja sokkal tapasztaltabb a férfiakkal kapcsolatban, mint én, aki őelőtte senkinek sem kellettem, és az a lány 1-2 pofont mindenképp elnéz, mert ez vele jár. De az, hogy én "folyamatosan veszekszem" minden, csak nem nőies.

Ez csak egy ember volt, de random férfiaktól, akikkel csak ismerkedtem, vagy esetleg ezen az oldalon többször is megkaptam, hogy én egy csíra papucsot akarok magam mellé, normális férfinak sosem fogok kelleni, azért, mert leírtam, hogy egyenrangú kapcsolatra vágyom, nem adom át az irányítást soha senkinek (kompromisszumot várok el és persze érvelést), valamint ugyanúgy elvárom, hogy fontos legyen az én karrierem, és ne legyen olyan, hogy "visszafogja" a vásárolgatásaim, vagy az "asztalra csap", mert elég a "női dolgaimból", és persze azt, hogy a gyereknevelés nem a nő dolga, hanem közös (+ az érzelmi rész, babusgatás is, a férfi sem egy kizárólagos mentor alak).

Ez a gondolkodás ebben a régióban a férfitársadalom egy vaskos részére jellemző még mindig, ebben semmi gyűlölet nincs. Tudom, hogy vannak normális férfiak, akik egy párkapcsolatban nem férfinak és nőnek tulajdonított, társadalmi berögződéseken alapuló folyamatos játszmázást látnak, hanem szeretetet, partnerséget, bajtársiasságot, "barátságot" (úgy értve, hogy mindent megbeszélünk egymással, őszinte lelki kapcsolat van köztünk), és képesek egymással tervezni, egyezkedni, csapatmunkát végezni az életben. Ilyen a párom is.