Ha esélyes, hogy 2-3 hétig nálam fog lakni a barátom, hogyan kezeljem ezt introvertáltként?

2 hónapos kapcsolat, elég friss még a dolog, és nem is töltöttünk még el együtt 2-3 napot sem teljes egészében. Viszont július végén ki kell költöznie az albérletéből, és egyelőre nem talált még újat, mert sok helyet csak az iskolakezdésre adnak majd ki.

Azt még nem tudom, hogy a barátai közül van-e olyan, akinél megoldható, de esélyes, hogy nem lesz, ráadásul én egy egyedül vagyok albérletben, szóval nálam egyébként is kényelmesen elférnénk.

Nyilván befogadom, ez nem is kérdés. Csak egy kicsit tartok a helyzettől, mert nem véletlenül élek egyedül.

Habár vannak barátaim, programjaim, szeretek beszélgetni, stb, mégis sok egyedüllétre is szükségem van. Olyankor tudok igazán feltöltődni, ha pl. teljesen egyedül gépezek, olvasok, tornázok, és nem beszél hozzám senki, nem kell figyelnem senki igényeire, azt csinálok, amit akarok, főleg, hogy nincs külön, zárható szoba nálam, kis lakás.

Egyszer laktam már együtt egy exemmel, és az pokol volt, mert a srác egy percre sem hagyott békén, nagyon fojtogató volt a helyzet, szóval sajnos még rossz élmények is tetőzik ezt a dolgot.

Eddig nem volt közöttünk semmi probléma, és a kapcsolatunk is lassan halad, nem telepszik rám, de azért nem tudom így előre, hogy milyen lenne a dolog.

Ha van itt hasonló típus, ti hogyan élitek/éltétek meg az ilyen helyzeteket?