Szerintetek mi a hosszútávú jó párkapcsolat titka?

Ja csak a fő kérdésre válaszoltam. Egyebkent évek után, néha egy kis újdonság, pl az ágyban, kisebb ajándékok meglepetések a másiknak, minél több közös program, kirándulás kettesben. Sok beszélgetés. Ezekkel szerintem fel lehet tartani az érdeklődést.

Nem tudom mire gondolsz azzal hogy mit meddig kell tűrni.

közel 20 éve együtt... Persze volt ebben minden, ahogy mondják, de a szeretet, tisztelet mindig megvolt, ez átsegített a kevésbé jó időszakokon. Párom ugyanolyan mint volt, 1x sem ébredtem úgy, hogy úristen ki ez az ember?

És igen sablonos, de kommunikáció, meg önismeret, meg mindketten akarás.

A párkapcsolatba mindennap kell valamit belerakni, nem önjáró...

12

Nem a 11-es válaszoló vagyok, hanem az, aki azt írta, hogy tudni kell elfogadni egy kapcsolatban, hogy az ember nem szingli. És ezzel az ilyen esetekre (is) gondoltam. Az ellenkező nem tagjait spontán jelölgetni meg rá nyáladzani egy szingli ember szokta, akinek még nincs betöltve a párja "pozíciója". Szerintem ez rohadtul nem fér bele, de mindjárt jönnek a hippik és le leszek pontozva. A barátokkal eljárás sem úgy működik, hogy odaböfögöm, hogy léptem csá, hajnal 4 felé jövök, aztán lendülettel rábszom az ajtót a páromra, hanem megbeszéljük. Mert nem vagyok szingli. Nem valaki nélkül és nem valaki mellett élek, hanem valakivel, akivel közös életet tervezek. Akkor mégis hogy tudnám magam jól érezni, ha közben ő nem érzi magát jól? A kompromisszum pedig erre szolgál. Ha a két fél érzéseit és bizalmát egy kétváltozós egyenletnek fogjuk fel, csak akkor jöhet ki pozitívra, ha a másik fél nincs teljesen negatívban. Márpedig ha szarul érzi magát, akkor lehet, hogy nem kacarászok boldogan a trafikos csajjal, hanem gombóccal a torkomban elszégyellem magam és veszem inkább máshol a rágót ahelyett, hogy rontsam tovább a közös életünket olyan dolgokkal, ami nekem "semmiség", neki viszont elég sokat jelent. Talán annyira, hogy ha ezt a sportot rendszeresen űzöm és rendszeresen alázom meg ilyesmivel, legközelebb már be sem enged.

Ha pedig gyökér vagyok és ez nem tűnik fel, na arra van a kommunikáció. Hogy a másik ne mosolyogva engedjen hetyegni a barátaimmal, amikor épp nekem tetszik, hanem kimondja, hogy figyi, nekem ez szarulesik, mert velem nem foglalkozol és különben is, én is olyan szívesen mentem volna. Vagy ha nem mehetek, legalább szóltál volna, hogy én is menjek a barátaimmal. Tehát mondjuk úgy, megkérdezhettél volna, mert nekem ez így egy nagyon kellemetlen este volt, ami hajnalra sírásba fordult, mert totálisan leszarva éreztem magam és téged olyannak, akinek mindegy, hogy hogyan kínlódok, miközben te éled a világod. És ha a másik nem cserélt agyat egy tyúkkal, felfogja, hogy kapcsolatban van, ahol mindkettőtök számít és nem fog legyinteni arra, hogy hosszú órákon keresztül csak ő érzi jól magát, ezzel fájdalmat okozva.