Csak egyedül vagyok ezzel?

Engem sem vonzott soha maga a párkapcsolat, soha nem ez volt a cél. Nyilván amikor megismertem életem szerelmét akkor nem mondtam azt, hogy bocsi de nem kell kapcsolat. De ha vele nem találkozom imádnám a szingli létet. Igazából nincs sok különbség mert maximális szabadságot adunk egymásnak, nincs lekorlátozás, toljuk egymást előre a céljaink felé, szórakozunk, utazunk, megmaradt ugyan úgy az "én-idő". A különbség annyi, hogy nyilván nem fekszünk össze mással, nem kavarunk fűvel-fával de erre szingliként se lenne igényünk. Szóval nem lehetetlen olyan párt találni akivel megvan a maximális szabadságérzet.

Ettől függetlenül teljesen normális ha valaki így érez. Én is imádok egyedül lenni, a saját céljaimat előtérbe helyezni, függetlennek lenni stb. Nekem ez megy kapcsolatban is nagyon minimális lemondással, de aláírom, hogy a legtöbb kapcsolat nem ilyen.