Minden férfi ilyen? Vagy velem van a baj?

A beszamolas szerintem is tok normalis, plane egyuttelesnel, ha kulon laktok akkor nem feltetlenul kell, de ha egyutt laktok es tudod, hogy melo utan mondjuk negyre hazaerne normal esetben, akkor nehogymar az rovid poraz legyen valakinek, hogy ir egy uzenetet, hogy osszefut xy-nal, majd csak 7-8 korul er haza :D Vagy fogja magat szo nelkul is lelep otthonrol, es nem mondja meg hova xD

En ilyen ferfival nem eltem egyutt meg, evidens volt mindenkinek, hogy szol, ha nem a napirend szerint alakul a napja.

Nem mindenki ilyen. Én sose tartottam rövid pórázon a férjemet, de mivel ő teljesen olyan mint én, így neki is evidens volt, hogy 1,-elmondja hogy ő hol van, mivel mindig beszélgetünk, beszélgettünk, és ha láttunk valami érdekeset ott, vagy hallottuk, már mondtuk is a másiknak. 2-én is mindig elmondtam, pont ugyan ezek okokból, és ha bármi van, tudja hol vagyok.

Ennek nemes egyszerűség az oka: imádunk beszélgetni, tehát kb folyamat kontaktba vagyunk. Nem lechekkolás végett, hanem mert szeretjük egymást hosszú évek után is. Tudom ez bullshit, de hát mi ilyen maradi vén xar emberek vagyunk. Nem úgy kell elképzelni, hogy elmegy a haverokkal és akkor végig 5 percente nekem ír, hanem míg villamosozik, ír nekem, most mit üljön egyedül kukán? Ha meg ott van, ír, mikor eszébe jutok. Én meg itthon ha 9gagezek vagy valami, és látok valami nagyon vicces képet, elküldöm neki :D Ennyi....

De én nem tudnék úgy lenni, hogy pl járok egy fiúval, és minden nap azt se tudom hol van, meg ilyesmi, és a férjem se bírná ezt. Nem ellenőrzésből, hanem olyan komolytalannak tűnne számunkra az a kapcsolat. Mi ilyenek vagyunk, nálunk azért működnek a dolgok, mert suba subához került. It's simple. Más meg más, és azzal nincs baj, csak ők meg guba gubához...

Nő vagyok de csak akkor számolok be ha kérdeznek, magamtól nem és én sem várok bejelentkezést a másiktól. Ha valaki folyton becsekkolgat, akár csak üzenettel (amire választ vár nyilván), az irritál. Szeretem a magam útját járni de ez nem jelenti azt, hogy rosszban sántikálok. Iphoneon Find my friendsben mindig látja egyébként, hogy hol vagyok de nehezemre esik irkálni minden lépésemről.

Nálunk amúgy pont a férjem igényli nagyon ezt a becsekkolósdit, ő bárhova megy mindig irogat, hívogat és tőlem is ezt várja pedig tudja, hogy ki nem állhatom.

Az en kedvesem se bírja, ha elszámoltatom. Nekem eleinte igyanilyen zavaró volt, mint neked, kerdező, mert azelőtt én más típusú pasikhoz szoktam. De vele ez oda-vissza működik, ő se féltékenykedik minden apróságon, mondhatni bizalom van. Nem nézegetjük egymás telefonját, és nem hisztizünk, ha a másik pasis/csajos estét rendez a barátaival/barátnőivel.

Amúgy amióta nem rugózom ezen, azóta sokkal inkább közlékeny, és magától "számol be". Szerintem csak a tudat kell neki, hogy nem papucs, és nincs bezárva. Csajozástól nem tartok, ugyanott dolgozunk, és azon túl is szinte mindent együtt csinálunk. Szóval heti egy külön-délután nem a világ vége.

Itt nem magával a beszámoltatással van baj, hiszen miért ne árulhatná el a férfi, hogy például egy haverjával sörözött. Hanem azzal, hogy egy férfi (tegyük hozzá, némi joggal) bizalmatlanságnak érezheti, hogy egy nő beszámoltatja minden percéről. Ez esik igazán rosszul, mert ez már majdnem felér egy meggyanúsítással. A bizalmatlanság légköre pedig minden kapcsolatot megfojt.

Feldmár András pszichológus szerint akkor szeret valaki minket igazán, ha szabadabbnak érezzük magunkat a társaságában, mint ha egyedül volnánk. Akkor szeretsz te is igazán egy férfit, ha engeded, hogy olyan legyen, amilyen spontán szokott lenni. Ha tehát spontán beszámol minden percéről, az nagyszerű, de ha nem mindig jön ez belőle spontán, akkor rá kell hagyni. Azzal tudod legbiztosabban elüldözni magad mellől a férfiakat, ha meg akarod változtatni őket, ha elvárod tőlük, hogy mások legyenek, mint akik. Ez a leggyakoribb női hiba.