Folyamatosan hallom, hogy nők panaszkodnak, hogy a férfiak elnyomják őket, de közben meg bevett általános gyakorlat, hogy a nő 1 személyben főz, mos, takarít, mindezt önként mártírkén dalolva? (a munkahelyi munka + gyereknevelés mellett)

"Hölgyeim. Teljesen igazuk van. Közös a házimunka! -A házimunka része a favágás is, nem csak otthon, hanem az erdőn is."

Manapság már senki nem vág fát. Ha igen, akkor nyilván úgy osztják meg a munkát, hogy az erősebb fél fát vág, a gyengébb főz. De hány ilyen családot ismersz?

"Valamint kertimunkák, gépszervízelések, cipekedés, költözködés, festés-vakolás-építés (természetesen otthon, nem maszekban).STB..."

Nos, amíg volt kertünk, ugyanúgy vágtam a füvet mint a volt férjem.A gépeket szerelő szervizelte, cipelni nem nagyon kellett, és elsőre közösen festettünk, utána szakembert hívtunk, mert szebben megcsinálta.

"Még jó, hogy vannak emberek akik 2 műszakban dogoznak, természetesen nem a családjukért teszik, hanem mert gonoszak és önzőek..."

A volt férjem sosem dolgozott két műszakban, egyben sem mindnig. Most egyedülálló anya vagyok, van munkám, túlórám, a szerelő megszereli amit kell. Ha összejövök valakivel, ugyanúgy felesben lesz a munka. Te valami falusi, erdőszéli életmódról beszélsz. Nehogy azt hidd, hogy az ügyvéd ismerősöm otthon villanyt szerel, vagy naponta felcipel egy hűtőt az ötödikre.....kapj már a fejedhez.

A férjemmel felesben csináljuk a házimunkát, így lett megbeszélve és számára is így természetes. Én főzök és mosok illetve hétköznap porszívózom és felmosok (itthon vagyok a gyerekkel egyenlőre) ez fixen az enyém, a mosogatás fixen az övé minden este és hétvégente fel is is porszívózik.

Vagyis vagy egy lusta dög férj kell, hogy teljesüljön a kérdésed vagy egy nyámnyila nő aki nem mer szabályokat hozni a házban vagy pedig egy olyan kapcsolat amiben a két fél totálisan szarik egymásra.

Hagyjuk már ezt a házvezetés témát. Fontos és szükséges munka, de a 21. században ez az önálló élet alapfeladata, amit bárki, nem től függetlenül, el tud végezni.

A házimunka mennyisége és milyensége erősen az igényektől függ. Egyrészt a szinvonala, hogy kinek mit jelent a tiszta és kényelmes otthon, a másik meg, hogy meddig tud arra vigyázni.

Az uccsónak! A pihi mindenkinek jár. De nagyon nem mindegy, hogy minden nap halni mész, vagy urbánus életet élsz. Ezt tudom, hogy nem fogod megérteni.Mivel alighanem, sőt biztos, hogy te így még nem éltél...

Na az már egy másik kérdés, hogy ki mit szakít azt szagol...

És ha szakított ne csodálkozzon. Aki krv@nak áll, az ne csodálkozzék, ha megbssz@k.

Képzeld nekem sem esik nehezemre mindez. Sőt már nem egyszer kaptam , és hallottam vissza, hogy tisztaság-mániás vagyok. De itt nem ez a lényeg. Hanem az örök sértettség. Megy a sírás rívás miyen szár nekünk.-Elnyomás-miegymás... Itt európában. Fogalmuk sincs milyen lenne egy iszlám háttérben, vagy a harmadik világban. A nagy jólét itt a panasz alapja. Na meg a csodálkozás. -BÁszki beleléptem egy szárba. -Nahát?- Miért ilyen a papucsom? Ezt választotta. Vagy nem ismerte ki eléggé? Akkor miért ment hozzá. Lemerném fogadni lettek volna olyanok, akik lehozták volna az égről... Kell?- nem kell. Csodálkozás meg van.

Na most megint szólj igazat, és betörik a fejed.

Várom a leponozásokat. Ja és mindezt név nélkül. Persze, ha lenne is név az is kamu lenne, de ebbe már bele sem merek menni.