Túl lehet lépni azon, hogy nem kéri meg a kezem/nem vesz el 7 év után sem? Akinek fontos a házasság, annak mehetne valahogy ez?

8-as nem arról akar meggyőzni hogy nem fontos neked csak arra akar rávilágítani hogy ami miatt fontosnak érzed az hülyeség és csak félsz hogy a palid nem akar veled lenni.

De akkor mégis minek vagy vele és minek erölteted a házasságot ha az se tudod veled akarja-e a jövőjét?

Szerintem is csak bizonytalan vagy és inkább a lagzin erősködsz minthogy átgondold a valóságot.

Úgy érzed veled akar lenni egész életében akkor nem hisztiznél ilyenen.

Huszonévesen még nekem is fontos volt. Én 4 év után a szakításon gondolkoztam, mert nem kért feleségül, de aztán váratlanul megkérte a kezemet.

Nem igaz, hogy a házasság semmit nem jelent. Egyrészt egyfajta nagyon komoly befogadás valaki családjába. Mondjuk ugyanezt el lehet érni egy közös gyerekkel is.

Másrészt jogi következményei is nagyon komolyak. Halálozás esetén pl. a házastárs örököl, ha nincsenek gyerekek. Ha vannak, akkor is minimum haszonélvezet illeti meg a házastársat. Ha nem házasok, akkor pedig úgy lesz kipenderítve abból a házból, amire ráköltött 10-20-30 év alatt milliókat, hogy a lába se éri a földet. Én pl. úgy vagyok vele a mai napig, hogy ezerszer szívesebben hagynám a férjemre a házat, mint bármelyik rokonomra. De ha élettársak volnánk, akkor neki mennie kéne abból a házból, ami persze nem az övé, de mégis, itt éljük a közös életünket, közösen tartjuk fenn, stb...

Sajnos a #7-esnek van igaza... üljetek le beszéljétek meg, mondjátok el egymásnak teljesen őszintén miért fontos / nem fontos a másik félnek a házasság. S ne csak erről beszéljetek, hanem arról is, hogy hogyan képzeli el a jövőjét 5, 10 vagy 20 év múlva, gyerekek, család, együtt v. külön? Hét év után ideje lenne eldöntenetek merre akartok menni.

Ha ezekre a kérdésekre nincs válasz, akkor jó-jó, meg persze együtt vagytok, meg megszokás, stb. de ez az út nem vezet sehova, beleragadtok a szürke "posványba", akár így, akár úgy, de törés lesz a vége, csak raboljátok egymás idejét.

Egyetértek 18-assal, nekem a házasság 1) elköteleződés következő szintje, 2) jogi és anyagi védelem (közös vagyon, öröklés egymás után, stb). Nagyon fontos volt számomra is, nem is értem, miért kell idejönni és elmagyarázni, hogy miért hülye mindenki, aki házasodni akar.

Ha a két fél közül az egyiknek fontos, a másik szerint meg nem számít, akkor nem fáj 30 perc alatt az anyakönyvvezetőnél összeiratkozni...

Kérdező, én ezt nyíltan megbeszéltem a férjemmel egy év után, amikor a kapcsolatunk már láthatóan komollyá vált. Három éve voltunk együtt, amikor közös megegyezéssel diszkréten összeházasodtunk. Ennek két éve, és előnyeit látjuk, pl. bele sem mentem volna most házvásárlásba vagy a gyerekvállalásba. Viszont nem is némán vártam az eljegyzést, hanem konkrétan megbeszéltük.