Ha a nőnek lesz egy jó háza egy jobb helyen, a férfi meg munkaja gyereke odaköti a rosszabb helyhez akkor mi legyen?

Ezt a férfinak kell eldöntenie. Az ő gyereke, ő tudja, mit akar kezdeni vele.

A nő költözzön, a fickó meg szívjon csak az elbaltázott döntései miatt egyedül.

Mennyi idős a gyerek? Mert ha jól tudom pár éves korától elviheted kéthetente hétvégére, nyilván akkor is utaznod kell, hogy felvedd, de akkor veletek lenne két napot, és úgy vinnéd haza. Vagy ez nem opció?

Neked kell tudnod, hogy mi a fontosabb, és hogy pl. az új barátnő és a gyerek anyja mennyire kompromisszumkészek, ha hozol egy döntést, hogy esetleg megkönnyítsék a dolgod.

Ez azon múlik, hogy a nő mennyire komolyan tervez veled.

Csajod lesz másik, a gyereked viszont örökké a gyereked. Az se biztos, hogy ott lenne munkád.

Női fejjel gondolkodva, ha komoly a dolog a pasival, és a jó ház messze van, az azt jelenti, hogy jó pénzért el lehet adni, és helyben venni egy másikat.

Nehèz helyzet, de azt gondolom, hogy kapcsolat lehet másik, viszont a gyereke a gyereke marad. Ès ha már annyira jó a kapcsolat a gyerekkel, hogy hetente többször látja, nemcsak 2 hetente hètvègèn, ahogy sajnos sokszor lenni szokott, akkor èn ezt nem tennèm tönkre. Ezt a hètvègenkènti utaztatást hosszú távon nem is lehetne kivitelezni. Egy idő után a kapcsolatot is megviseli, hogy a hètvègèket nem töltik együtt, mert a gyerekèhez utazgatással telik. A távkapcsolat meg szintèn hóhèr.

A másik gondolat, hogy a nőnek már a kapcsolat alatt lett egy háza más helyen, előtte ő is ott èlt, dolgozott a közelben. Ő meghozott egy ilyen döntèst, hogy még több száz km-rel távolabb költözik, ès átpasszolta a döntès súlyát a pasira, hogy akkor most válasszon mi a fontosabb. Ezek szerint a nőnek sem a kapcsolat volt a fontosabb.

"

Vagy maradjon a gyerek közelébe es hétvégente utazzon sok pénzért kevés időre a nőhöz? Rendelje alá a magánéletét total a gyereknek."

Ehhez kapcsolódóan még annyit, hogy távkaocsolat esetèn nemcsak az egyik fèl kötelessège utazni a másikhoz, a nő is megteheti ugyanezt. Pláne hogy ő hozta meg azt a döntèst, hogy messze költözik.

Ès nem, nem rendeli alá a magánèletèt totál a gyereknek. Maganèlete lehet másik másik nővel, aki közelebb van, vagy aki kompromisszum kèszebb. Mert fordított esetben meg inkább a nőnek rendeli alá magát.

Lehetne az is opció, már ha ez a kapcsolat tènyleg fontos mindkèt fèlnek, hogy a nő eladja azt a házat, ès vesz helyette helyben, vagy legalább közelebbi fekvèsűt.

De szerintem ez a kapcsolat nincs ezen a szinten, különben nem a pasira hárulna az egèsz döntèsi felelőssèg, nem csak tőle követelne áldozatokat.

Budapest sem maga a kánaán, ès közte meg az "eldugott kis falu" között mèg biztos akadna más lehetősèg is.

Továbbra is azt mondom, hogy a vásár kettőn áll. Normális esetben, ha adódik egy ilyen szituáció, lehetősèg, akkor a felek leülnek, átbeszèlik ki mit szeretne, hogy látja, hogy lehetne ebben valamifèle kompromisszumra jutni. Mindkèt fèlnek az a fontosabb, amit kèpviselnek. A nőnek a "jobb hely", jobb karrierlehetősèg, a fèrfinak meg a gyereke. Ezen csak a kompromisszum segít, különben halott ügy az egèsz, az "engedő" fèlnek ez örökkè tüske marad.

Ès ha a nő úgy dönt, hogy megy, akkor menjen, minden joga megvan hozzá, ès valahol èrthető is, de ne legyen elvárás, hogy akkor a másik fèl teljes egèszèben ehhez igazodjon, ès hagyja hátra a gyerekèt.