Rajtakaptam többször is a feleségem, hogy rajzfilmet néz egyedül. Nem kínos ez egy kicsit negyvenen felül? F50 N45

Mi a férjemmel méha egész sorozatokat nézünk meg. Dr. Bubó maraton, Gumimacik maraton, Frakk, Vízipók csodapók és még sorolhatnám. A férjem kedvence pl. a Kis hableány. Nem látok ebben semmi betegeset, vagy furcsát. Én nem szégyellem. Az ismerőseim többsége néz rajzfilmeket. Teljesen normális felnőtt emberekről van szó.

Azt azért áruld már el, hogy mit kellene a feleségednek néznie ahhoz, hogy ne érezd kínosan magadat helyette is! Egy kis Szulejmán, Fatmagül, vagy Barátok közt jobb lenne?

Miért kellene azt néznie?! Talán ő megmondja neked, hogy neked mit kellene néznie? Nem lehet mindig csak történelmi, háborús filmet nézni.

Vannak nők akik pedig szappanoperakat néznek, az jobb lenne!?

Ha őt ez kapcsolja ki akkor hadd nézze.

Amúgy ugy tűnik, hogy lenézed őt, mert nem tud felnőni a te nagy komolyságodhoz.

Na! A Tom és Jerrynek például vannak történeti vonatkozásai!

Érzékelhető belőle az amerikaiak és afroamerikaiak viszonyának változása, ugyanis Tom gazdája a korai részekben egy fekete nő volt, aki kimondottan ódzkodott Jerrytől, majd - mivel az idő előrehaladtával ezt rasszista elemnek minősítették - a karaktert később lecserélték.

A Tom&Jerry pl kifejezetten jó stresszlevezetőnek, az agresszió, amit ott megjelentetnek, azáltal, hogy ilyen eltúlzott és játékos és szórakoztató, segít feloldani a benned felgyülemlett feszültséget. Konkrétan tanultam erről az egyetemen.

A történelmi és háborús filmekkel nincs semmi baj, de egyrészt azt nem szereti mindenki, másrészt meg ha valami könnyedebbhez van hangulata az embernek, akkor mi baj van azzal, ha mást néz? Én nagyon szeretem a második világháborúról szóló filmeket, de pl a "Himmler agyát Heydrichnek hívják" nekem elég nehéz volt, utána nagyon sokáig nem tudtam még csak rá se nézni a hasonló témára, fel kellett dolgozni, amiben őszintén sokat segítenek a könnyedebb, játékosabb témájú rajzfilmek. Nem feltétlenül a tartalomról van mindig szó, hanem arról, hogy hogyan érzed magad közben, milyen hatása van a lelkedre- a Disney-mesékben pl állandó motívum valamelyik közeli hozzátartozó, jellemzően szülő, halála, és ez nem csak a gyerekeknek segít feldolgozni, 50 évesen is bizonyára nagyon fájdalmas az embernek elveszítenie a szüleit (nem tudhatom, én fiatalon vesztettem el őket, de becsszó a Bambi és az Oroszlánkirály nagyon sokat segített a feldolgozásban). Nem biztos, hogy a tartalomra kéne fókuszálnod, mert ilyen erővel ne nézz semmit, ami nem dokumentumfilm, pedig mondjuk egy Star Trek sorozat is abszolút bővítheti a műszaki és fizikai tudásod (nem a 2018-19-es, a régebbiek), mert azok tényleg létező elméletekre építettek. Csak úgy példának okáért, igaz, hogy nem rajzfilm, de ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy élőszereplős vagy rajzolt karakterekről van szó, ugyanúgy fikció. A mesemondás és mesehallgatás nem csak gyerekeknek, gyerekekként hasznos, és nagyon gonosz dolog emiatt bántani a feleséged.

Egyedül maradtál.

Csak azt nem értem mi a jó fenének van egy ilyen beszűkült agyú emberrel, mint te...

Az megvan, hogy a történelmet a győztesek írják? Mit nézzen rajta? Anélkül, hogy konkrét történelmi témákat említenék, a legtöbb "dokumentum film" messze el van ferdítve. Abból a szemszögből dolgozzák fel, ami éppen az aktuálpolitikának megfelel. A régmúltat meg senki nem ismerheti igazán.

Ettől még jó és nézhető.

De miért kéne azt néznie, amit neked? Ez milyen hozzáállás?

Én is és mindenki akit ismerek néz mesét. Senki nem gondolja cikinek, még egy férfit sem ismerek, aki igen. Egyedül te vagy vele így.