Van itt olyan nő aki nem vette le a volt férje vezetéknevét?

Én kötőjelesen vettem fel és maradt is.

A fő indokom: azért ha az ember x évig visel egy nevet, azzal él, mindenki úgy ismeri, akkor azonosul vele. Persze lehet ezt mondani a lánykori névre is, de valahogy az mégsem ugyanaz... gyerekként, fiatalon még nem volt annyira kiforrott a személyiségem, identitástudatom. Felnőttként váltam teljesen önazonossá és akkor épp a férjezett nevem volt a nevem, szóval azzal azonosítottam önmagam. Innentől kezdve pedig képtelen lennék levetni: így vagyok én!

Az kifejtésben szereplő szempontot, vagyis ahhoz hasonlót én is mondtam már, de nem pont így... árnyalnám. Én nem azt mondom, hogy a gyerekemmel azonos néven akarok lenni, hanem ha bárkiben is felmerül, hogy a nevem az exem iránti köteléket jelenti, akkor elmagyarázom, hogy nem, mert a gyerekemet is így hívják, és a vele való kötelékhez ragaszkodom. Tehát nem arról van szó, hogy mindenáron a gyerekemmel azonos néven szeretnék szerepelni! Hanem azt cáfolom ezzel a magyarázattl, hogy az exemmel azonos néven szeretnék szerepelni. Remélem, érthető a különbség...

"új partner is meg lehetne azzal hogy visszaveszi a saját nevet."

Ez teljesen nevetseges. Aki elmult mar huszoneves az tudja, hogy ez nem igy mukodik. Egy "partner" miatt ki cserebereli a nevet? Egyetlen esetben van ertelme ezt a kerdest megtargyalni, ha a partnerbol ferj lesz.

Egyébként ez miben más, mint amikor valaki megváltoztatja felnőttként a nevét, mert az eredeti nem tetszett neki? Több olyan embert ismerek, aki más néven élt, mint ami a születési neve és nem házasság miatt, hanem mert felvette valamelyik nagyszülője nevét, vagy más módon változtatta meg. Van olyan férfi ismerősöm, akiről több évnyi ismeretség után tudtam meg, hogy más a születési neve, mint amit használ. Sosem volt házas. Egyszerűen csak volt egy tucatneve, nem szerette, hozzátoldott egy szótagot és elkezdte úgy használni, aztán később hivatalosan is felvette azt a nevet.

Bárkinek jogában áll megváltoztatni a nevét.