Lányok ti csak olyan fiúval jönnétek össze akit baráti társaságon iskolában vagy hobbin keresztül ismertek meg?

Ha így tettem volna, sose ismerem meg a férjem. Teljesen ismeretlenek voltunk egymás számára, netes társkeresőn kezdeményezett, és így ismerkedtünk meg.

Én eleve azt az elvet vallottam mindig is, hogy házinyúlra nem lövök. Vagyis ismeretségi körből nem jártam volna senkivel, legyen az suli, baráti társaság, munkahely. Mert egy szakítás esetén nagyon kellemetlen folyton látni. Ehhez az elvemhez mindig tartottam magam.

Én egyszer a vonaton beszélgettem egy teljesen ismeretlen sráccal. Mind a ketten könyvet olvastunk, egymással szemben ültünk. Sírt egy baba nagyon, és néha fel-fel néztünk a könyvből, és ilyenkor összetalálkozott a tekintetünk. Aztán elkezdtünk beszélgetni valahogy és aztán megadtuk egymást elérhetőségét. Egy párszor találkoztunk is, aztán valami mégsem passzolt, de egy szép pár hónap volt. :)

Ugyanakkor volt olyan, hogy leszolított a villamoson egy csávó és inkább leszalltam a következő megállónál, és a következő villamossal mentem tovább, minthogy több időt kelljen vele tölteni, mert attól tartottam, hogy szó szerint veszélyben vagyok.

Szoval szerintem nincs ilyen általános, hogy egyáltalán nem lehet próbálkozni teljesen ismeretlenül, de tény, hogy jóval óvatosabbnak kell lenni. Akiket már egy párszor láttunk, vagy más is tud róla véleményt mondani, azért mégiscsak megbízhatóbb lehetőségnek tűnik. :)

Én igen.

Számomra elképzelhetetlen, hogy egy idegennel kezdjek randizgatni...