Normális, ha kicsit bepánikolok a jövő tervezésével a párommal?

Szeretem a párom. Nem vagyunk régóta együtt, de 5 éve ismerjük egymást.

Barátok voltunk.

Korábban volt előtte egy három éves kapcsolatom, ahol már eljegyzés volt, gyereket terveztünk...

Aztán végül rosszul alakult és szét váltunk.

Utána lett a mostani párom pár hónappal később.

Mivel barátságból indultunk, nehezebben indult el, mint gondoltam. Voltak kisebb nehézségek az első pár hónapban, ami miatt azt gondoltam, nem fog működni. Aztán választás elé állítottam,hogy ne húzzuk egymás idejét, ha nem akar velem tervezni mondja meg és hagyjuk egymást. Azóta olyan komolyan vette ezt a tervezgetést, hogy már gyerekekről is beszélt. Én öt év múlva szeretnék gyereket, ezt mindig meg is mondtam neki, amin ment a duzzogás. "Mikor akarsz gyereket,40 évesen?"

Arra sosem reagált, amikor vissza kérdeztem, hogy ő mikor szeretne.

Múltkor azonban már azt fejtegette hogy, amikor majd a gyerek ülés hátul lesz... Akkor már addig nem hagytam békén, míg nem válaszolt. Három év múlva már szeretne babát.

Örülök neki, az nagyon jó lenne. Csak hát... Még tanulok. Legalább két és év a sulim még, kellene normális munka is, amit rendesen bejelentenek.

Ma pedig azt kérdezte hogyan lesz a közös jövőnk, ha sok mindenre költök? (Masszázsra szeretnék járni kicsit kikapcsolni néha)

Letudtam annyival, hogy attól még tudok félre tenni és így is van.

Viszont van bennem egy fura érzés. Valahogy nem tudom elhinni, hogy valaki , pontosabban ő velem tervez. Az előző után nem gondoltam, hogy lesz ilyen mostanában és, hogy vele én is komolan fogom gondolni. Mégis van rajtam egy kis pánik. Miért? Hogy tudom legyőzni? Nektek volt már hasonló?