Miért mamahotelezik sok nagykorú lány? Miért nem törekednek arra, hogy elköltözzenek otthonról saját erőből?

mert abból próbálnak pénzt csinálni, amihez értenek

majd ha az idióta vihogásért meg a plázacicáskodásért is jó pénzt fizetnek, akkor abból fognak jól élni, nem a pasikból

Ez inkább az ország és a kormányzás hibája, nem a nőké, azok csak meg akarják fogni a jó lehetőséget pasikban. Nálunk a legrosszabb az ingatlanhelyzet a bérekhez képest, és nálunk a legtöbb a mamahoteles.

Tudod, hogy pl. Dániában, Svédországban mennyi a 20-30 éves mamahotelesek aránya? 1.2%

Magyarországon ugyanez 20-30 évesen mennyi? 57.4%

Azaz nálunk (szó szerint) több mint 50-szer több a mamihoteles mint egy normális országban.

Azért mert hiába járok egyetemre és dolgozom mellette, így is csak havi 100at keresek. Egy albérlet pesten 90 lenne, támogatást nem kapnék és akkor éhenhaltam szorakozasrol (beülnék valahova a barataimmal) nem is beszélve. Így most félreteszek 60at, a többiből éldegélek, nem kérek pénzt szorakozasra otthonról.

És igen, esélyesnek trtom, hogy csak akkkor költözöm el ha párkapcsolatom lesz, de ne azért mert majd ő eltrt hanem mert együtt veszünk ki valamit és megoszlik. Barátokkal feleslegesnek meg megbizhatatlannak érzem

Az erős túlzás, hogy nem törekednek erre szerintem, csak tényleg nem könnyű. Nem lehet mindenki diplomás meg mérnök, valakinek csinálnia kell a vendéglátós melókat is. Nekem mondjuk mindig első számú cél volt, hogy elhúzzak otthonról de megértem azt, aki nem teszi. Nyilván sokkal könnyebb úgy élni, hogy ad haza 30 ezret a többi meg mehet a saját dolgaira. Meg abban is van logika, hogy inkább gyűjtögessen aztán hamarabb lesz háza mint ha albira költene.

Meg felmerül a kérdés, hogy egyedül minek költözzön? Még én is logikátlan baromságnak gondoltam anno, hogy egyedül lakom egy kis garzonban és fizetek érte meg csinálom a házimunkát tök egyedül. Persze, kárpótolt az érzés, hogy ezt én értem el meg önálló vagyok, de ha logikusan megnézem tényleg nem sok értelme volt. Sokkal könnyebb ketten fizetni mindent.

Én is úgy gondolom, hogy ha valaki felnőttnek gondolja magát az törekedjen önálló életre, egy bizonyos életkor után én sem kezdenék már mamahotelessel (ha semmi törekvés nincs a változtatásra). De azt be kell látni és el kell fogadni, hogy nem mindenkinek vannak nagyratörő céljai, vagy egyáltalán megfelelő képességei ehhez.

Engem inkább akkor zavar egyébként a mamahotel amikor tényleg gyerekként élnek. Tehát egy vacsorát nem képes csinálni, a ruháit is az anyja mossa, semmit nem csinál otthon. Szerintem egy felnőtt embernél ez úgy fair a szülőkkel szemben ha nekik is előnyös, hogy ott lakik és nem csak plusz egy száj amit etetni kell. Hogyha valaki tényleg belead a közösbe anyagilag meg munkában is akkor annyira nem gondolom rossz dolognak a mamahotelt. De az a mentalitás, hogy majd jön egy gazdag pali akihez odacuccol és semmit nem ad bele nekem is taszító.

Amikor épp nem mamahoteleztem fiatalabb koromban, akkor albérleteztem vagy egyedül, lakótársakkal, vagy a pasival közösen (de nem rajta lógva, hanem feleztük). Ez volt még pár évig diploma után. Aztán lett saját lakásom, sok spórolással, lakáskasszával, befektetéssel. Tehát nem vártam senkire, tudatosan tettem érte.

Az egyik ismerősöm mesélte viszont, hogy neki fizet a palija, nála lakik ingyen. Ez pedig azért lehetséges, mert a palinak az a gondolkodása, hogy ha fizetne a nő is, akkor már kvázi ott lakna és az már számára túl komoly... Így meg megvan az illúzió, hogy nincs semmi köztük, és a pali még tulajdonképp szingli. De ha ez nem változik hamarosan, akkor a csaj lépni fog, mert érzelmileg ez megviseli, mert ezzel a pali tulképp kijelentette, hogy nem, mi még nem vagyunk senkik, te csak egy dugópajti vagy nekem. Ez meg senkinek sem kellemes.

Mert a pasik nem szeretik az önálló független nőket, és mert évezredek óta ösztön hogy a pasi teremeti a lakhatást, a nő meg meleg családi fészket teremt belőle. Mi ezen olyan bonyolult?

És igen, vannak pasik akik alig várják hogy beköltöztessenek magukhoz egy kedves nőt.