Volt már veletek olyan, hogy rosszkor, rossz időben találkoztatok valakivel?

Megláttam, megszerettem(őt ismerem érzés), de akkor nem kezdeményezhettünk semmit(tanár-diák viszony főiskolán). Nem vagyok féltékeny, de ha róla volt szó, akkor a zöldszemű hozzám képest semmiség.

Tudatosan kerestem mást, és megismerkedtem a férjemmel. Azt hittem évek után ez a "gyermeki" fellángolás eltűnt, hát nem. Tudatosan kell kerülnöm, de az ismerem mindenét érzés nem tágít, ha találkozunk képzések alkalmával.

(Persze várhattam volna, hogy végzek, és sziporka eszemmel, kecsemmel becsemmel felhívom magamra a figyelmét, vmi 1000csaj mellett "versenyben")

Igen és baromira utálom, mikor ez van.

32/f

#2 vagyok

Annyi történt, hogy az utcán álldogáltam, amikor egyszer szembe jött velem egy ismerős, aki szintén arról a vidékről költözött Pestre, amelyikről én is. Évek óta nem láttam, azt sem tudtam, hogy ott él. Ráköszöntem, randizgattunk... Minden jól alakult, aztán két hét múlva haza kellett költöznöm bizonyos problémák miatt. A józan eszemre hallgattam, ezért szakítottam. Ennek már vagy 10 éve, de néha még most is gondolok rá.

Nekem is volt. Nagyon nem kivanom senkinek. Mas eletszakaszban voltunk, igy nem kothettuk le egymast. A poen, hogy barmikor osszefuthatunk ujra, de en mar nem hiszek benne, hogy ugyanaz lenne, ami elkezdodott.

43F