Az miért van, hogy a sok macsó férfi aki látszatra falja a nőket, vígan él, megvan sok mindene, belül üresnek érzi magát, de mégis folytatja az ilyen életet?

Miközben a legtöbb nőben a nőket lenéző férfi képe úgy él, hogy sikertelen lúzerek, a valóságban ott a másik véglet, amit látsz. A sikeres férfiak többsége látja, hogy mennyire könnyen megkapható egy csomó nő, ezért szépen lassan egyre inkább megunják őket. Nem akarnak tőlük többet, csak szexet.

A tesóm hasonló eset. Rengeteg csajt megkaphatott. Látta, hogy a tündi-bündi cuki csajok, akik édesen együtt vannak a pasijaikkal, pont ugyanúgy befűzhetőek, mint az egyedülállók. Látta, hogy elég a jó kinézet és paraszt viselkedés. Mielőtt jönne a szokásos szöveg, nem, NEM csak olyan lányokról van szó.

Én a saját részemről kicsit más vagyok, de ezekhez a srácokhoz hasonlítható a helyzetem. Nem voltam a legnagyobb nőcsábász, de mindig volt a képben lány, szóval nem panaszkodhatom. Viszont, szinte mindig azt láttam, hogy valamiért akarnak engem. Egy lánynál éreztem csak, hogy tényleg kompletten a személyiségemért volt oda, mindezt úgy, hogy több társaságban is voltam már a középpontban. Elég sokat tanul az ember abból, ami a szavak mögött van. A "nem kell, hogy izmos pasim legyen" lányok pl. mindjárt vonzóbbnak találtak, amikor pár kiló izmot magamra pakoltam. Amikor cuki srác voltam, minden lány arról áradozott, hogy minden nő ilyen rendes pasit akar, mégsem kellettem senkinek. Amikor lent voltam, szintén senki sem adott esélyt. Amikor fejlődtem bármiben, hirtelen jó pasi lettem.

Egy idő után az ilyen szintű dolgokat megunják a férfiak és ráéreznek a társkeresés húspiac szagára. Ezek után, miért akarjak olyan nőktől szerelmet, akik pár felszínes, elsőre látható dolog miatt gerjednek rám és ilyen dolgok miatt lesznek szerelmesek?

(Ettől függetlenül amúgy adnék, de kiábrándító, hogy eddig 1 tényleg normális lány került csak képbe és rajta kívül még 1 volt, aki sokkal idősebb nálam.)