Lányok szerintetek mennyire igaz az a sztereotípia, hogy akinek húszon túl nem voltak kapcsolatai azzal problémák lesznek?

Nekem az volt a probléma, hogy 21 évesen már túlságosan akartam, és olyasmire is igent mondtam az első barátomnak, amivel valójában nem értettem egyet, csak hogy legyek már végre kapcsolatban. Ez amúgy nem lett volna gond, ő hajlandó lett volna engedni is belőle, de közben adódott egy másik probléma is. Elkövettem azt a hibát, hogy nem kommunikáltam felé elég világosan az igényeiket egy bizonyos dologgal kapcsolatban, és így sajnos felreértettük egymást, mert utólag kiderült, hogy mindketten ugyanazt szerettük volna, de mégis ezzel ellentétesen viselkedtünk, amire addigra már sajnos ráment az egész kapcsolat. Itt a tapasztalat lehet, hogy segített volna.

Mostani párom 24 éves volt, amikor megismertem, én vagyok az első valódi komoly kapcsolata. KB. fél éve jól működik szinte minden. Ami meg nem, azt vagy még tudjuk beszélni, vagy eleve abból adódik, hogy eltér mondjuk a véleményünk, de az ilyen helyzeteket is meg kell tanulni kezelni, és eddig szerencsére sikerült.

Van benne némi igazság.

Páromat júliusban ismertem meg ő 22,én friss 18 éves voltam.

1 hónapig halogattuk a találkozást a sok fájdalom és sérelem okozta sebek miatt.

Aztán augusztus közepén rászántuk magunkat,és egyeztettünk időpontot estére nálam.

Elég jól sikerült.

Udvarias,kedves,figyelmes volt.

2 tábla Milka Oreó és egy csokor vörös rózsa kíséretében érkezett.

Nem találtam rá szavakat meglepetésemben.

A virág vázát kapott,testvéremmel megegyeztünk 1-1 táblában,aztán órákat beszéltünk és velem aludt az ágy egyik szegletében ő,a másikban én.

Kommunikáció téren elég gyengéről indultunk.

Aztán elhívtam egy közeli faluban egy koncertre,amire megérkezett.

Már akkor tudtam,hogy ez ami köztünk folyamatosan kezd el alakulni nem átlagos Tinder randik lesznek.

A kapott zsebpnzemből szerelmes smiley párnát vettem,és lejelentkeztem Tinderről.

Kellett hozzá a kitartásom és a türelmem,mert teljesen más fajta világ ő,mint amihez hozzászoktam,ahogy neki is hozzám,hogy megszelidítsen,na meg őt kibontakozni kellett hagynom lassacskán,mert neki érintetlen szája és teste volt.Női érzéseket nem igazán kapott,ahogy én sem férfi oldarról.

Minden fáradozásunkat megérte.

Édesanyámmal és az ő nagymamájával volt gyengébb kommunikáció,de szépen fokozatosan haladtunk.Családba vagyunk mindkét oldalról véve,és már velünk is számolnak fontosabb dolgoknál.

Elég piszkos fantáziám átszállt rá,átvettük egymás szövegkörnyezetét,szófordulatait.

Minden működik szépen a maga útján,elfogadjuk egymás barátait,családját.Tisztában vagyunk előnyeinkkel,és hátrányainkkal.

Már együtt haladunk.

Büszke vagyok erre amink van,és az eredményeinkre,harcainkra támogatásainkra,és arra,hogy nem létezik az a bizonyos lehetetlen,és az mellett,hogy hagyjuk egymást érvényesülni,nem adjuk fel álmainkat és céljainkat,illetve előre vezet az út,amin járunk.