Tényleg igaz az a sztereotípia “suba a subával, guba a gubával”?

Együtt vagyok egy férfival akivel nagyon különbözőek vagyunk. Két külön világ. Mindez idővel derült ki, az első benyomás és a tapasztalatom teljesen más volt vele kapcsolatban. Diplomás és tanult férfi a párom, de a csiszolt külső mögött megmaradt annak aki volt. Kétkezi aluliskolázott munkás szülők fia. Sajnos az egész otthoni légkört hozza magával a személyisége. A gondolkodása, a világról alkotott képe, a céljai, az ízlése.

Én teljesen más vagyok. A szüleim nem kétkezi munkások. Más környezetben nőttem fel: még ha nem is budai villában éltünk mégis a klasszikus értékekre neveltek. A minőségre, a tartalomra, a klasszikus értékekre. Fontos a megjelenésem és a magamról alkotott képem. Precíz, tiszta, aprólékos vagyok és mindig figyelek a részletekre és a minőségre. Fontosnak tartom az emberi kapcsolatokat, a gesztusokat, a hagyományokat. Minden alkalomnak próbálom megadni a módját. Szeretek étterembe ünnepelni egy születésnapot, eljárni kiállításokra és hangversenyre, ízléses és minőségi ruhába öltözni, más tájakat felfedezni. A párom ennek az ellentéte. Olyanok vagyunk, mint két külön világ. Számára nem lényeges egy születésnap, sajnál pénzt kiadni egy éttermi vacsorára, nem érdekli a művészet és inkább otthon nézi a televíziót. Minden fillérjét félretenné a bankba, mert a szülei is ezt tették és véleménye szerint ez a helyes.

Úgy érzem, megmaradt olyannak mint a szülei, hiába változott meg külsőleg. Én más vagyok és úgy érzem két külön világ vagyunk.