Van itt olyan, más is, aki végleg belefáradt a reménytelen társkeresésbe?

- jó, beláttam nem vagyok jóképű sem helyes

- jó,változtattam a ruháimon, frizurámon.

- jó, elkezdtem edzeni, hogy kinézzek valahogy

- jó, regisztráltam pár társkereső oldalra (egyébként nem sok sikerrel, a legtöbben csak fent vannak és nem keresnek párt, vagy már találtak és fent felejtették magukat)

Úgy érzem minden tőlem telhetőt megtemet és mégis olyan mintha nem tetem volna semmit. Tinderen mély merítésben végig likoltam két nap alatt 1200 lányt abból egy se írt vissza. Úgy gondolom azért ez mutat valamit.

Amelyik meg fenakadt, és elkezdtünk beszélgetni az kb. két három kérdés válasz után abba maradt.

Én már nagyon belefáradtam ebbe. Más meg le se tudja vakarni magáról a nőket. Sőt már a nemiség sem mozgat meg, csak egy meghitt kapcsolatra vágynék, de ez szinte lehetetlen.

Tudom hogy nem vagyok jóképű, tudom mien okai vannak még ennek. Ezt értem. Én arra lennék kíváncsi hogy TE / ti belefáradtatok, beletörődtetek már? Kezdem néha úgy érezni, hogy a kevésbé jó genetikájúak egy külön kaszt, amit elszigetelnek a jó genetikájúak. Sajnos nekem tényleg ez a tapasztalatom.

Nektek mi? Hogyan élitek meg ezt az egészét?

És még egyszer: tényleg értem hogy nem vagyok/ vagyunk kelendők.