Egy szakítás szélén álló párkapcsolatnál elmondjam neki, hogy beteg vagyok?

Egy ideje már úgy érzem, hogy nem szeret a párom. Másfél éve felköltözött Pestre, úgy volt, hogy utána megyek, kicsit sajnos a pénz miatt nehezebb volt, de aztán úgy nem is tudom mi történt vele. Fél éve, hogy kevesebb időt szán rám, nem tudom hova jár el, esténként már nem elérhető, azt mondja haverokkal van stb. Egyáltalán nem érzem már olyan erősnek ezt a kapcsolatot, mondtam is neki, és hogy ha úgy érzi már elég volt akkor mondja is ki, vagy fektessen több energiát a kapcsolatba. Annyit mondott rá, hogy badarság, hülyeségeket beszélek... Aztán folytatta tovább. Aztán most 1 hónapra rá, rákot diagnosztizáltak nálam. Nem szóltam neki, sőt szívem szerint nem is akarnék. Úgy gondolom, képes lenne csak emiatt velem maradni, én pedig nem akarom ezt. Szüleimmel beszéltem erről, de szerintük megérdemli, hogy tudjon róla. Most kicsit bűntudatom is van emiatt, nem tudom, önzőség-e, hogy nem beszélek vele erről, emrt nem akarok. Totálisan letört vagyok, és már a depressziót súrolom emiatt az egész maitt. Szerintem ő nem vette észre. Néha rákérdez van-e gond, ha nagyon rossz kedvem van, de ráhagyja. Alig beszélünk, néha úgy érzem szükségem van valakire azonnal, és hiába keresem, nem tudom elérni. Aztán makog valamit, hogy dolga volt. Meglátogatni nem tudom, egyszerűen nem akarja, ő is csak havi egyszer jön le. Nem érdekel, de em tudom mi a helyes megoldás most. Ti ebben a helyzetben mit tennétek? Tényleg tudnia kell róla, de ha emiatt marad még mellettem miközben már nem szeret? Őszintén szólva emiatt én is szenvednék, úgy gondolom emiről nem tud, az nem fáj neki.