Megbántad, hogy nem egy rendes kapcsolatban vagy legalábbis nem a tényleges szerelmeddel történt meg az első?

A kérdés azokhoz szól, akikkel ez így történt, de akinek más sztorija van vagy csak úgy hozzá szeretne szólni, akkor attól persze megteheti. Viszont én inkább konkrét személyes élményre, tapasztaltra lennék kíváncsi, így az ténylegesen hasznosabb lenne a kérdés szempontjából.

A kérdés pedig azért született, mert 21 éves vagyok, még nem volt kapcsolatom, nem voltam együtt senkivel sehogyan és igazából nem sok esélyt látok arra, hogy ez a közeljövőben változni fog. Magam is vágyom már egy kapcsolatra, de őszintén szólva pusztán a szexre is, nem tagadom. Valamint lehet, hogy nem a társadalmi konvenciók szerint kell élni az életünket, hogy mi a szokás és mit illik, de azért ennyi idősen már valóban esedékes lenne. Most nem arra gondolok, hogy pl. ismerősök állandóan kérdezgetnek és riogatnak, hogy “macskásnéni” leszek, a nagymamám kb. a születésem óta azt várja, hogy mikor szülök gyereket vagy, hogy anyám szentül meg van róla győződve, hogy akkor biztosan leszbikus vagyok...bár ezeket sem könnyű mindig hallgatni. Hanem én is érzem magamon, hogy valami hiányzik és le vagyok maradva. Csomó mindenhez hozzá szagolni sem tudok, kapcsolatok terén kb. egy analfabéta vagyok, lévén nincsen semmi tapasztalatom, életemben nem voltam még normálisan randizni sem, nemhogy pl. együtt laktam volna valakivel vagy mit tudjam én. Ez pedig azért rossz, mert nekem kimaradt ez a “tapasztalatszerzős-tanulós-kísérletezős-felfedezős” időszak és azok a dolgok, amik tinikorban még cukik, viccesek vagy természetesek, huszonévesen már gáznak, szégyennek vagy bénának számítanak. Vagy legalábbis gyanús és akkor biztosan van vele valami nagy gáz... Most már az összes barátomnak is van párja, így sokszor magamra maradok vagy megyek gyertyát tartani. Úgy érzem mintha ki is maradnék egy csomó dologból, mert én így félre vagyok rakva, mert még úgysem értem. Kb. úgy érzem magam, mint egy alsós kislány, aki reggel elmegy a suliba aztán délután szépen hazaballag leckét írni, de hát azért picit többre vágyom.

Szóval néha már úgy vagyok vele, hogy tök mindegy kivel, mikor, hol csak történjen már valami. Viszont alapvetően szerintem nem ilyen vagyok, lehet, hogy megbánnám utólag az alkalmit és egy rossz kapcsolatot sem akarok, hogy átverjem a másikat vagy ilyesmi. Úgyhogy ez a dilemmám.