Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megbántad, hogy nem egy rendes kapcsolatban vagy legalábbis nem a tényleges szerelmeddel történt meg az első?
A kérdés azokhoz szól, akikkel ez így történt, de akinek más sztorija van vagy csak úgy hozzá szeretne szólni, akkor attól persze megteheti. Viszont én inkább konkrét személyes élményre, tapasztaltra lennék kíváncsi, így az ténylegesen hasznosabb lenne a kérdés szempontjából.
A kérdés pedig azért született, mert 21 éves vagyok, még nem volt kapcsolatom, nem voltam együtt senkivel sehogyan és igazából nem sok esélyt látok arra, hogy ez a közeljövőben változni fog. Magam is vágyom már egy kapcsolatra, de őszintén szólva pusztán a szexre is, nem tagadom. Valamint lehet, hogy nem a társadalmi konvenciók szerint kell élni az életünket, hogy mi a szokás és mit illik, de azért ennyi idősen már valóban esedékes lenne. Most nem arra gondolok, hogy pl. ismerősök állandóan kérdezgetnek és riogatnak, hogy “macskásnéni” leszek, a nagymamám kb. a születésem óta azt várja, hogy mikor szülök gyereket vagy, hogy anyám szentül meg van róla győződve, hogy akkor biztosan leszbikus vagyok...bár ezeket sem könnyű mindig hallgatni. Hanem én is érzem magamon, hogy valami hiányzik és le vagyok maradva. Csomó mindenhez hozzá szagolni sem tudok, kapcsolatok terén kb. egy analfabéta vagyok, lévén nincsen semmi tapasztalatom, életemben nem voltam még normálisan randizni sem, nemhogy pl. együtt laktam volna valakivel vagy mit tudjam én. Ez pedig azért rossz, mert nekem kimaradt ez a “tapasztalatszerzős-tanulós-kísérletezős-felfedezős” időszak és azok a dolgok, amik tinikorban még cukik, viccesek vagy természetesek, huszonévesen már gáznak, szégyennek vagy bénának számítanak. Vagy legalábbis gyanús és akkor biztosan van vele valami nagy gáz... Most már az összes barátomnak is van párja, így sokszor magamra maradok vagy megyek gyertyát tartani. Úgy érzem mintha ki is maradnék egy csomó dologból, mert én így félre vagyok rakva, mert még úgysem értem. Kb. úgy érzem magam, mint egy alsós kislány, aki reggel elmegy a suliba aztán délután szépen hazaballag leckét írni, de hát azért picit többre vágyom.
Szóval néha már úgy vagyok vele, hogy tök mindegy kivel, mikor, hol csak történjen már valami. Viszont alapvetően szerintem nem ilyen vagyok, lehet, hogy megbánnám utólag az alkalmit és egy rossz kapcsolatot sem akarok, hogy átverjem a másikat vagy ilyesmi. Úgyhogy ez a dilemmám.
válasza: válasza: válasza:Én sem bántam meg. Nyilván életem nagy szerelmével biztos másképp lett volna, de ha normálisan ismerkedsz, szimpatikus az illető és ismered a saját igényeid, akkor egész jó lesz az első alkalom.
Amikor megtörtént a srác nem is sejtette a dolgot, jobban izgult szegényke, mint én. :D
válasza:Egyéjszakás kalandban vesztettem el a szüzességem egy olyan pasival, akit az esemény előtti héten láttam egyszer és beszéltünk vagy három szót. De őszintén szólva én a szüzességre mindig csak egy állapotként tekintettem, sosem mint valamiféle erényként, amit őrizgetni kell az arra érdemesnek. Szóval magában az, hogy nem kapcsolatban, nem szerelemből történt meg a dolog, kicsit sem hiányzik és nem bántam meg. A pasi ennek ellenére is abszolút értette a dolgát, óvatos volt, odafigyelt, gyengéd volt. Ugyan nem igazán foglalkoztatta, hogy nekem jó legyen, de fájdalmat legalább nem okozott, amit (barátnőim állítása szerint) nagyon sokan nem tudnak magukról elmondani. Szóval nekem alapvetően pozitív élmény. Annyi bántott csak utólag, hogy onnantól kezdve ha élőben is találkoztunk, megjátszotta hogy nem ismer, ez mondjuk akkor is bántott volna, ha valódi exről beszélünk vagy ha csak simán ismerősök lettünk volna. Gondolom minden kétséget kizáróan jelezni akarta, hogy köztünk semmi több nem is lehet, amin nem is értem, miért erőlködött ennyire, csak beszélnie kellett volna velem, hogy tudja, nem is akarok többet :D
De amúgy, értem én, hogy hiányzik, de - most nem akarok gonosz lenni, de sajnos írásban nem jön át a kedves kíváncsiság hangsúlya - miből gondolod, hogy ha egy random valakivel összefekszel, utána a komoly párkapcsolat jobban fog menni? A szex az persze, azokhoz a témákhoz hozzá fogsz tudni szólni a jövőben (bár bevallom őszintén, a szüzességem előtti és utáni időszakban semmi nem változott a tájékozottságom illetően), a párkapcsolatokban ugyanúgy nem lesz nagyobb szerencséd, gondolom, mert nem hiszem, hogy 21 éves lányként pont a szüzességed/tapasztalatlanságod fogná vissza a férfiakat az ismerkedéstől. Mire alapozod, hogy ha összefekszel egy fiúprostival vagy összeszedsz egy kalandot pár röpke órára, attól annyival több tapasztalatod lesz, hogy már nem lesz kínos egy randi? Megsúgom, az első randi még tapasztaltként is igen gyakran kínos és zavarba ejtő, függetlenül attól, hány kapcsolatod volt előtte.
Megjegyzem 21 évesen semmiről sem vagy lemaradva, és ez most nem szentbeszéd, de ha úgy gondolod, hogy utólag megbánnád, hogy nem "az igazinak" adtad oda magad, akkor inkább ne kockáztass. Túl jó dolog a szex ahhoz, hogy egy rossz élménnyel elrontsd a kezdeti felfedezést. Hacsak tényleg nem úgy állsz hozzá mint én, hogy az első az csak egy a sok alkalom közül, amit életed során át fogsz élni, akkor szerintem inkább próbálj meg biztonságosan játszani, és legalább szimpatizálni a pasival, akivel ezt megéled.
válasza:Én szerintem megbánnám, mert sajnos (vagy nem) nagy a lelkiismeretem. 21 vagyok, és jó lett volna már megtalálni a hozzám illőt, de eddig akik szóba jöhettek azoknak vagy káros szenvedélyük volt, vagy egyéb olyan dolog, amit normális ember nem tűr el, még baráti szinten is.
Mivel ez az oldal anonim, így leírom, hogy nekem sem volt még senkim, és tudom mit érzel. Nekem is mondják, hogy várni kéne az igazira, de elég nehéz, mert ugye ez a dolog >>szex<< belülről jön mindenkinek, "belénk van kódolva", ezért kívánja mindenki. Ezt most teljesen komolyan írom, szerintem nincs olyan ember a Földön, aki ezen még nem gondolkozott volna el.
Na de a lényeg, hogy jobb kivárni szerintem, mert bár nem mondom, hogy nem ugranék bele egy kapcsolatba, aminek látom az értelmét, de ilyen egyéjszakázásokba ami az egyetemen megy, az nem nekem való. Úgysem, hogy egyébként én férfi vagyok és heteró. Egyszerűen van annyi tartásom és önbecsülésem, hogy nem szexet keresek, hanem párt. Bár az igaz, ahogy te is írtad, kicsit nehéz ezt tartani, ráadásul úgy, hogy körülöttünk a legtöbbeknek van párja. Persze az is lehet, hogy csak azért vannak együtt, hogy mutassák mennyire felnőttek. Ja, nagyon menő lehet kényszerből együtt lenni valakivel, csak azért, hogy csinálhassanak sok szelfit, közben meg minden nap veszekednek :)
Én csak annyit tudok mondani itt, hogy kitartás, és ne kezdj bele olyan kapcsolatba, amit megbánhatnál. Rengeteg olyan lány van, aki a suttyó "férfi"társaimnak elhiszi, hogy Ő a nagy szerelem, aztán koppannak és onnantól már azt mondják mindegyik férfi "szar, megcsaló". :( ez azért baj, mert így nekünk, normálisoknak is nehéz párt találni.
Ha meg valaki a belsőt keresi a másikban, az előbb-utóbb találni fog. :)
Remélem segítettem valamennyit.
válasza:" Persze az is lehet, hogy csak azért vannak együtt, hogy mutassák mennyire felnőttek. Ja, nagyon menő lehet kényszerből együtt lenni valakivel, csak azért, hogy csinálhassanak sok szelfit, közben meg minden nap veszekednek"
Ennél vannak kivételek is, nem általánosításként értettem!
válasza: válasza:Köszönöm szépen a privát üziket,de nem vágyok tartós szexkapcsolatra. Azért is léptem ki az előbbiből,mert már üresnek éreztem. Többet szeretnék egy sráctól.
8.válaszoló voltam
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!