Biszexuális vagyok ez örökölhető?

am sztem ne zavard őt össze..

meg ne mondd el neki, h téged is vonzanak a fiúk!

szted h nézne rád? h az anyjával vagy, és közben meg..

próbáld meg úgy "kinyitni" őt, h nem tartasz beszámolót a dolgaidról.

ugyan már, még csak 13, természetes, hogy érdeklődik mindkét nem iránt! majd kialakul nála.

anyám biszex, én mégis hetero vagyok.

15/L

Sajna nem tudom linkelni. Bemásolom. E G T A L Á L T Á K A �M E L E G " G É N T !

ÖRÖKLETES-E A HOMOSZEXUALITÁS?

�égy egy fiú muslicát egy palackba egy leány muslica mellé, biztosan nem fogja sokáig vesztegetni az idejét, hogy rátérjen a lényegre."

A homoszexuális férfiak homoszexuális rokonainak gyakorisága (A négyszögek a férfi-, a körök a nõ rokonokat jelölik, a számok a százalékarányt mutatják)

A muslicák a föld szexuálisan leggyakorlottabb élõlényei közé tartoznak: mindössze két hétre van szükségük ahhoz, hogy új generációt hozzanak létre. Egyebek között éppen e képességüknek köszönhetik, hogy már csaknem egy évszázada a genetikusok kedvelt vizsgálati alanyai.

Marylandben, a bethesdai Egészségügyi Intézet biológiai laboratóriumában a kutatók a muslicák szexuális viselkedési szokásait vizsgálva megdöbbenve tapasztalták, mi történik a tápoldatot tartalmazó palackban. Néhány kísérletben megfigyelték, hogy a nõstény muslicák csoportokba verõdve a tenyésztõedény tetején vagy alján gyûltek össze. Ezalatt a hímek - saját nembeli társaikkal - valóságos orgiát rendeztek. A szenvedélyek sodrában a hímek nagy körgyûrût alkotva kapcsolódtak egymáshoz vagy hosszú sorba rendezõdtek, és õrült sebességgel cikázva féktelen násztáncot jártak, miközben jellegzetes zümmögésük szerelmi dalként töltötte be a palack levegõjét. Nem kétséges, ezek a muslicák úgy viselkedtek, mint amikor az ellenkezõ nemûekkel párosodtak.

A laboratórium biológusa kajánul mosolyogva adja meg a választ a kívülállóknak: �zek a hím muslicák melegek." Méghozzá õk tették mesterségesen azzá õket, egyetlen gén beültetésével, amely megváltoztatta szexuális viselkedésüket. Ez azért érdekes - teszi hozzá -, mert a homoszexualitás génje az emberben is megvan, bár annak a hatásai nem ilyen egyértelmûek.

Jóllehet a szexuális orientáció iránti érdeklõdés csaknem egyidõs a pszichológiai tudomány kialakulásával, mégis sok a fehér folt e területen. A nemi beállítottságra vonatkozóan sokáig azt a nézetet fogadták el, miszerint döntõen külsõ, környezeti és szociális tényezõk játszanak szerepet abban, hogy valaki heteroszexuálissá, biszexuálissá vagy éppen homoszexuálissá válik-e. Ezért számított kisebbfajta szenzációnak a közelmúltban az a bejelentés, hogy az egyesült államokbeli Colorado Magatartásgenetikai Intézetben azonosították a homoszexualitás génjét. A molekuláris genetikai vizsgálatban harminchárom homoszexuális testvérpár DNS-elemzését végezték el, és többségükben meg is találták ezt a gént az X kromoszóma hosszú karjának q28-as régiójában. A homoszexuális férfiak heteroszexuális testvéreiben nem fordult elõ ez a gén, és nem lelték nyomát homoszexuális, közismert elnevezéssel leszbikus nõkben sem.

A család- és ikervizsgálatok

A tudományos szakirodalomban az 1990-es évek elejétõl egyre több közlemény látott napvilágot, amely a férfi homoszexualitás genetikai eredetére utalt, és úgy gondolták, hogy a feltételezett gén az X kromoszóma hosszú karján lehet. A homoszexualitás génje az ilyen orientációjú férfiak mintegy 80 százalékában megtalálható. Ez lényegében a genetikai hajlamot jelenti a nemi fejlõdési zavar kialakulásához. E hajlam azonban csak akkor jut érvényre, vagyis akkor manifesztálódik, ha külsõ, úgynevezett provokáló tényezõk (például a magzatot ért hormonhatás, kamaszkori csábítás stb.) a felszínre hozzák. A nemhez kötött öröklõdés egyben a lappangó öröklõdés különleges esetét is jelenti, amelynek a lényege az, hogy (1) az anya csak hordozza a homoszexuális hajlamért felelõs gént, (2) a nem érintett anyáknak csak a fiúgyermekeikben, azoknak is csak 50 százalékában juthat érvényre a homoszexuális hajlam, és (3) a leányutódok legfeljebb csak lappangva viszik át az ártalmat, de a késõbbiekben a fiaiknak továbbadhatják.

A homoszexualitás genetikai vizsgálata sok új, meglepõ eredményt hozott. A családvizsgálatokat nagymértékben nehezítette, hogy a homoszexuálisoknak általában nincs gyermekük vagy csak kevés van. Az Egyesült Államokban néhány évvel ezelõtt mégis sikerült elvégezni hetvenhat homoszexuális férfi családvizsgálatát (1. ábra). Fiútestvéreik 13,5 százaléka bizonyult homoszexuálisnak. Ez több mint háromszor magasabb a várt értéknél, mert az átlagnépességben körülbelül 4 százalékos gyakorisággal fordul ez elõ. Még érdekesebb, hogy a másodfokú rokonok két csoportjában - az anyai ági nagybácsikban és az anyai ági unokaöccsökben - is csaknem kétszer gyakoribb (7,5 százalékos) volt a homoszexualitás a várt értéknél. A többi férfi rokonaiban ellenben nem észleltek magasabb gyakoriságot és a nõrokonok között nem akadt leszbikus.

A homoszexualitás genetikai eredetét, vagyis a veleszületett hajlamot az ikervizsgálatok is megerõsítették. Az iker modell egyedülálló lehetõséget ad az örökletes és környezeti hatások arányának becslésére. A módszer azon alapszik, hogy míg az egypetéjû ikrek kromoszómái és génjei teljesen azonosak, addig a kétpetéjû ikrek esetében ez a hasonlóság csak 50 százalékos, tehát genetikailag ugyanolyan testvérek, mintha különbözõ idõben születtek volna. Viszont mind az egy-, mind a kétpetéjû ikreket azonos külsõ hatások érik. Az elmondottakból következik, hogy minden örökletesen meghatározott jelleg vagy betegség az egypetéjû ikrek mindkét tagjában fellép, a kétpetéjûek egyezése ellenben jóval kisebb arányú. Ha viszont valamilyen jelleget vagy betegséget külsõ hatások idéznek elõ, akkor az az egy- és kétpetéjû ikrek mindkét tagjában hasonló gyakorisággal fordul elõ. Az Egyesült Államokban a homoszexualitás eredetére vonatkozóan mindkét nem körében végeztek ikervizsgálatokat. A gyûjtés csaknem minden esetben �elegek" által olvasott magazinok (gay press) hirdetésein, felhívásokon és személyes ismeretségen alapult, s a mintát alkotó kör az úgynevezett �ólabdamódszer" alkalmazásával fokozatosan bõvült. A leszbikus nõi ikrek közül száznyolc párt tudtak értékelni. Az amerikai vizsgálat azt mutatta, hogy ha az egypetéjû ikerpár egyik tagja leszbikus, akkor az esetek 48 százalékában a párja is az. Ezzel szemben a kétpetéjû leszbikus ikrek párjánál ez az arány csak 16 százalék volt. Az ikrek húgai és nõvérei közül 14 százalék bizonyult leszbikusnak, ez lényegében megegyezett a kétpetéjûek esetében megfigyelt gyakorisággal. Néhány családban örökbe fogadott, tehát genetikailag nem rokon leánytestvérek is voltak, s közöttük 6 százalékban találtak leszbikusságot. A leszbikus ikrek fivéreinek 5 százaléka volt homoszexuális. Ez az érték csaknem azonos a férfi homoszexualitásnak a népességben általánosan elfogadott 4 százalékos gyakoriságával.

A homoszexuális férfiak nagy részének hiányzik vagy nagyon kicsi az INAH-3 nevû agyi magja

A férfi homoszexualitással kapcsolatban több ikervizsgálatról is beszámoltak. Egy amerikai kutatócsoport 1980-tól több mint 10 éven át gyûjtötte olyan ikerpárok adatait, amelyekben legalább a pár egyik tagja homoszexuális volt. A vizsgálatba bevont hatvanegy ikerpár és három hármasiker a szexuális beállítottságukra vonatkozó terjedelmes kérdõívet töltött ki. A homoszexuális orientáció konkordanciája* egypetéjû ikrek esetében 65,7 százalékos volt, ezzel szemben a kétpetéjû ikrek homoszexuális hajlamának konkordanciája csak 30,4 százalékosnak bizonyult. A hármas ikrek közül kettõnél két testvér egypetéjû iker volt, és mindkettõ homoszexuális, a harmadik, külön petébõl fejlõdött testvér ellenben heteroszexuális volt. A harmadik hármas mindhárom tagja egypetéjû volt, valamennyien homoszexuális orientációval.

A humángenetikai vizsgálatok egybehangzó eredményei alapján levonható következtetések:

- Mind a férfi, mind a nõi homoszexuálitásnak veleszületett genetikai hajlam az alapja. A genetikai tényezõ részesedését a szakemberek meglehetõsen széles határok közöttire (30-70 százalék) becsülik.

- Az ikervizsgálatok egyértelmûen igazolták a külsõ hatások szerepét is. Az egypetéjûek konkordanciája elmarad a 100 százalékostól, ugyanakkor a hajlam provokálásában nagy szerepe van a környezeti hatásoknak is. A leginkább mérvadó számítások szerint a veleszületett hajlam és a külsõ, fõleg születés utáni szociális hatások részesedése 50-50 százalék.

- A nõi és a férfi homoszexualitás ugyanabban a családban nem szokott keveredve, halmozottan elõfordulni, tehát eredetükben eltérõ genetikai okok játszanak szerepet. A férfi homoszexualitás és a leszbikusság között ezek szerint nincs genetikai kapcsolat.

Ez utóbbit támasztja alá az is, hogy a férfi és nõi homoszexuális élmények idõbeni megjelenése között nagy különbséget találtak.

Férfiak és nõk

A homoszexuális kapcsolatokat fenntartó férfiak túlnyomó többsége már tizenéves korában találkozott ezzel az élménnyel. Ha egy férfinak 30-35 éves koráig nem volt homoszexuális élménye, akkor valószínûleg késõbb sem lesz. Egy nõ számára azonban a homoszexuális élmény esélyei egészen 50 éves koráig változatlanok: egy 40 éves nõ éppúgy átélheti elsõ leszbikus élményét, mint egy tizenéves leány. Az is érdekes, hogy az azonos nemûekkel kapcsolatot tartó férfiaknak sokkal több partnerük van, mint a heteroszexuális férfiaknak. A leszbikusokkal kevésbé foglalkoztak a kutatók, de - úgy tetszik - nekik szilárdabb, tartósabb kapcsolataik vannak.

Az Egyesült Államokban Le Vay AIDS-ben elhunyt férfiak agyát, különösen azok szexualitással kapcsolatos központját vizsgálta. Négy agyi mag játszik szerepet a szexuális magatartás kialakulásában. A megvizsgált férfiak egy részének hiányzott vagy nagyon kicsi volt a harmadik (INAH-3 nevû) agyi magja (2. ábra). Utóbb kiderült, hogy ezek a férfiak mind homoszexuálisok voltak. Ebbõl adódott a kézenfekvõ következtetés: azok a férfiak lesznek homoszexuálisak, akiknek ez az agymagja igen fejletlen. Persze, az a lehetõség is felmerült, hogy a szokásostól eltérõ szexuális magatartás váltja ki ennek a magnak a sorvadását. Az ok és okozat közötti elsõbbség tehát még vitatott.

Az agykutatások egyéb különbségeket is találtak a homo- és heteroszexuális férfiak között. A férfiakra általában a bal agyfélteke dominancia jellemzõ, a homoszexuális férfiak két agyféltekéjének mûködése azonban sokkal egyenrangúbb és kiegyensúlyozottabb. Ennek hátterében az áll, hogy az agy két féltekéje közötti kérges test, az úgynevezett corpus callosum a homoszexuális férfiaknál sokkal (34 százalékkal) több idegrostot foglal magában, s ennek jóvoltából sokkal intenzívebb a két agyfélteke együttmûködése. Nem lehetetlen, hogy éppen ez a sajátosság az oka annak, hogy a vártnál nagyobb a homoszexuálisok részesedése a mûvészek között.

Az értelmi adottságokkal kapcsolatban ismeretes, hogy a nõkre inkább a jobb verbalitás, a férfiakra a jobb térbeli tájékozódás jellemzõ. A homoszexuális férfiak vizsgálata meglepõ újdonságokat tárt fel ebben a vonatkozásban is: a férfi homoszexuálisok verbalitása jobb, térbeli tájékozódása viszont rosszabb volt, mint a heteroszexuális férfiaké. A nõk ellenben gyengébbnek bizonyultak verbalitásban, és jobbnak térbeli tájékozódásban. Vagyis a homoszexuális férfiak agya mintegy átmenet a férfi és nõi agy között.

Betegség vagy ferde hajlam?

A homoszexualitást a legutóbbi idõkig bûnnek vagy betegségnek tekintették: 1967-ig bûncselekménynek számított Angliában, s az Amerikai Pszichiátriai Társaság csak 1974-ben törölte a pszichiátriai zavarok listájáról, és helyettesítette a szexuális orientáció zavara diagnózissal. A hetvenes évektõl a közvélemény egyre inkább elfogadta a �elegek"-et, ám a nyolcvanas években az AIDS megjelenésével ez újra rosszabbodott. Ma már a szakemberek úgy gondolják, hogy nem lehet az embereket két ellentétes kategóriába, homo- és heteroszexuális csoportba sorolni. A szexuális preferencia és élmények inkább egy fokozati sorként ábrázolhatók. A bevezetõben említett molekuláris genetikai kutatások eredményei alapján a szakemberek korántsem állítják, hogy egyetlen gén elegendõ ahhoz, hogy valaki homoszexuálissá váljon. De úgy vélik, a jelenlegi kutatások eredményei hozzájárulhatnak annak megértéséhez, hogyan befolyásolja a genetikai felépítés a szexuális orientációt a különbözõ biokémiai folyamatokon keresztül.

Ahhoz, hogy választ kapjunk a még nyitott kérdésekre, további kutatásokra van szükség. Még ennél is nehezebb végiggondolni, hogyan használják majd fel az ezek nyomán születõ eredményeket. Vajon genetikai teszteket fognak végezni gyermekeken, hogy meghatározzák, milyen valószínûséggel alakul ki a homoszexualitás? Bevezetik a születés elõtti teszteket a homoszexuális génhordozók felderítésére? És mi lesz, ha a vizsgálatok során kiderül, hogy a fejlõdõ magzat genetikailag homoszexuális? Abortusz?

A szakemberek óvatosságra és körültekintésre intenek, és arra figyelmeztetnek, nem szabad messzemenõ következtetéseket levonni a kutatásaikból. Tény hogy a homoszexuálisoknak mások a génjeik, más az agyi felépítésük, és feltehetõen ez a biológiai alapja másságuknak. A szexuális orientáció bonyolult és sokrétû jelenség, és ebben a homoszexualitás sajátos biológiai változatnak tekinthetõ. A fenti kutatások vegyes érzelmeket keltenek a �eleg" közvéle - ményben is. A saját nemük iránt érdeklõdõk örömmel fogadják ezeket a munkákat, mivel alátámasztják azt, amit õk már régóta éreznek: a homoszexualitás éppúgy velük született jellegzetesség, mint a bõrünk színe, nem pedig elítélendõ, perverz életstílus, mint azt sokan állítják. Mások ellenben úgy gondolják, hogy a genetikai hipotézis megerõsíti: valamilyen biológiai rendellenességgel állunk szemben, és ez megbélyegzi õket.

Lehet hülyeség de szerintem egyelőre NE mondd el neki, hogy te is bi vagy.

Elmondom miért... Ha esetleg ő úgy dönt nem akarja ezt és szenvedni fog miatta akkor előfordulhat, hogy majd téged okol. Nem mindenkinek könnyű elfogadni, hogy más.

Inkább beszélgess vele a témáról, hogy ez normális és ebben a korban nem biztos, hogy biszexualitásról van szó simán lehet a hormonok miatt is.

Szerintem ezzel kellene úgymond felvezetni a dolgot, aztán ha gondolod elmondhatod neki a többit is de ne azzal nyiss.