Az mennyire reális elvárás, hogy ha én egyetem után közvetlen szeretnék már gyereket?

Dehogynem pazaroljátok, te gyereket akarsz, ő nem. Elvesztegetitek egymás idejét, mert vagy valaki enged egy olyan dologban amiben nem szabadna és rámegy a kapcsolat, vagy pedig nem enged senki és majd 8-10 év múlva mentek szét emiatt.

Így elmegy 10 év az életetekből, és 10 évvel idősebben kereshettek majd új embert kisebb merítési lehetőségből, akinek ugyanaz az álláspontja gyerekvállalás ügyben

#20

Majd biztos megváltozik a vèlemènye ès akarni fog majd gyereket!

Nincs itt időpazarèkolás!

Megint itt éles nézőpontbeli eltérések vannak, a szélsőséges véleményekből is látszik. Én elfogadom, hogy vannak emberek, akik a szerelem miatt mennek bele egy kapcsolatba. Nyugaton és nagyvárosokban ez rendszeresen így van, szemmel láthatóan ez az elfogadott. Ezzel nincs is semmi baj.

Azonban fontos mindannyiótoknak megérteni, hogy főleg keleten és kisebb településeken alapból azért kezdenek bele egy kapcsolatba, hogy megtalálják azt, akivel családot alapíthatnak. De nem csak keleten, itt is a nagyszüleink idejében úgy ment, hogy akár 16-18 évesen már házasodtak, az első gyereket is tizenévesen szülték.

És akkor itt mondják, hogy 3 év kapcsolat után gyerek felelőtlenség. Miért, mennyi ideig legyenek együtt gyerekvállalás előtt, várják meg a gyémántházasságot? Miért tűnik lehetetlennek pár év alatt teljesen kiismerni a másik embert? Egy tartalmas kapcsolatban ez lazán összehozható, és gyorsan eldönthető, hogy érdemes-e folytatni.

A másik az anyagiak, amiről már kifejtettem a véleményem, hogy nem számít. Valóban éreztünk hátrányt abból, hogy nekünk nem volt zsebpénzünk, még telefonunk se volt 14-18 éves korunkig. Rosszul éreztem magam, hogy a többiek megengedhettek maguknak bizonyos dolgokat, mindig új dolgaik voltak, rendszeresen mentek sítáborba, Balatonra, mi meg legfeljebb a nagyanyánkhoz mentünk. Visszagondolva azonban semmit nem számított, és utólag szerintem mi sokkal jobban töltöttük el a gyerekkorunkat, mint a legtöbben.

26F

"Majd biztos megváltozik a vèlemènye ès akarni fog majd gyereket!"

Ennyire naiv hogy lehetsz...

“Majd biztos megváltozik a vèlemènye ès akarni fog majd gyereket”

Jó ég, de naiv vagy! Ebben azért ne reménykedj, jó esély van rá, hogy később sem fog akarni, na és akkor mi lesz?? Elpocsekoltatok egymás idejét feleslegesen..

"' te légyszíves ne adj nekem tanácsot :)"

Mondja ezt pont az, aki egy ilyen oldalra ír tanácsot kérni...értelmezhetetlen oximoron egóból :D

Nagyon éretlenül gondolkodsz. Mondom ezt úgy, hogy én is nagyon vágytam gyerekre 20 évesen, de szimplán csak feléledt bennem az ösztön, nyilván nem volt reális az elképzelés. Viszont ne haragudj, de fogalmas sincs, mennyibe kerül egy gyerek. Ha egy évig dolgozol, és egyetem mellett diákmunkázol, akkor sem fogsz ott tartani az alapképzés végére, hogy legyen biztos lakhatásod, fix jövedelmed, és elég megtakarításod a váratlan kiadásokra. Ez akkor működhet, ha a párod egy jó tízessel idősebb, és már minden adott nála a családalapításra. Viszont nagyon unszimpatikus hozzáállás, ha erre hajtasz rá.

Minden megnyilvánulásodból süt, hogy nagyon naiv és nagyon gyerek vagy. Fogalmad sincs, hogy mi a munka, hogy mit jelent akár magadat is eltartani úgy, hogy ne szorulj segítségre. Nem vagyok annak a híve, hogy 35 évesen kezdjünk el a gyereken gondolkodni, de ez így semmi más, csak idealista képzelgés.