Leírom, hogy változott meg a viszonyom egy férfi barátommal. Mi róla a véleményetek?

Az a lényeg, van egy férfi, aki régen,vagyis hónapokkal ezelőtt iszonyúan tetszett. Megismertem, és akkortól fogva. Hónapokig tetszett, minden nap találkoztam vele, de barátok voltunk, semmi több. És az a fura, hogy az elmúlt hetekben ábrándulgattam ki belőle. Most már másabbul vagyok vele, már nincs ez a nagyon tetszik érzés bennem. Azt nem mondom, hogy már egyáltalán nem tetszik, mert de, persze még mindig tetszik, de már akkor sem ugyanaz az érzés. Már nem várok és vágyok arra, hogy mikor lesz már köztünk valami több, értitek?

És olyan fura, azért írom ki ezt a kérdést, mert a mai nappal bezárólag azt figyeltem meg, hogy mintha most kerülnénk a legközelebb. Közelebb, mint az elmúlt hónapokban valaha, pont azért, mert már nem érdekel. Nem úgy, mint régen. Ez lehetséges? Tehát ugye mivel már nem akarom meghódítani, már lazább vagyok a közelében, nem gondolom túl a dolgokat, nem keresem folyton magamban a hibát, már nem érzem zavarónak, ha csak hallgat, és nem beszél magától. Régen tök kínosnak éreztem a csendet, folyton azt néztem, nehogy cikis legyek, alig mertem elengedni magam vele. És mióta meg már nem nézem rózsaszín szemüvegben, meg már nem pályázok rá, ellazulok, és sokkal könnyebben beszélgetek is vele emiatt, a csendek is eltűnnek, mert könnyedén megtöröm. És szívesen is dumál velem, barátoknak barátok vagyunk, csak ő nem az a szószátyár típus, ennyi. És? Ha mégis csend van, már nem érzem kínosnak, és bármikor megtöröm. Lazán dumálok vele. Nem gondolkodok minden mondat előtt azon, hogy ez nem-e ciki, mint régen.

És mióta másabbul viselkedek, lett még jobb a kapcsolat köztünk, de komolyan. Az a durva, ma azt figyeltem meg, hogy most vagyok a legközelebb ahhoz, hogy mondjuk akarjon is tőlem valamit. De ez olyasvalami, aminek mondjuk 1 hónappal ezelőtt iszonyúan örültem, most meg nem érdekel, mert barátok vagyunk, és nem akarom, hogy átbillenjen a dolog bármi olyanba, hogy többet akarjon. De ugyanakkor ez szomorú, hogy a kiábrándulásom kellett ahhoz, hogy egy ilyen pontra eljussunk. Ez olyan fura.