Milyen alapon várják el a huszonéves nők a huszonéves pasiktól a saját lakást, amikor nekik a többségük a mamahotel lakója? Vagy hogy tudjanak hova költözködni?

Nem a saját lakást várom el, hanem az önálló, szülőktől független életet. 14 évesen kollégiumba kerültem vidéki gimi miatt, most 21 évesen egyetem alatt is koleszos vagyok. Másodéves vagyok, egyetem eleje óta szakmai munkát végzek 24 órában egy cégnél, mindent magamnak fizetek, otthonról nincs már anyagi támogatásom. A koleszban magamra mosok, főzök, takarítok immáron 7 éve. És igen, csak olyan férfival jövök össze, aki nem lakik már a szüleivel. Lakjon albérletben akkor 3 haverral ha nincs pénze, de én egy önálló életet élő, önellátó pasit szeretnék, aki tud magára főzni, mosni, takarítani, nincs anyuci által meg huszonévesen is kiszolgalva és nem szólnak bele a szülei az életébe. Sajnos az a rossz tapasztalatom van, hogy az összes eddigi kapcsolatom rament arra, hogy a nálam 3-4 évvel idősebb srácok nem akartak mozdulni anyuci mellől, egy kenyeret képtelenek voltak megkenni maguknak. Plusszban meg a szülők mondták meg a "gyereknek", mire kötheti a saját jövedelmet.. Itt a koleszban rendesen megedzodnek az egyetemista srácok, sokszor hétvégén is bent maradnak, de megtanitottuk őket főzni, mosni, és már el sem tudnak képzelni, hogy hazakoltozzenek a gyerekszobába. A sok mamahoteles srac/lány egyébként a szülők hibája, nem nevelik a gyereket eléggé onallonak, nem kell részt venniük a házi munkában, mindent elinteznek helyettük, nem tanuljak meg a pénz értékét.