Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit csináljak ha úgy érzem, nem bír engem a barátom húga?
Nem utál nyilvánosan, azaz nem szólogat be vagy ilyesmi, inkább a testbeszéde árulkodik.
Egyszerűen csak érzem amikor ott van, hogy nem kedvel túlzottan.
Pl. múltkor elmentünk hozzájuk a barátommal a szüleihez, és amikor megérkeztünk fel sem emelte a fejét, mintha észre sem vett volna, hogy megjöttünk, nem is köszönt, csak mikor külön odamentem hozzá, akkor már ugye kénytelen volt észrevenni. Folyamatosan kerüli a tekintetem, ha ránézek, viszont ha nem figyelek, akkor néz (látom a szemem sarkából)
Ha 3-an vagyunk ott, barátom, ő meg én, akkor rám se néz csak mintha a páromnak beszélne egyedül.
Ha csak mi ketten, akkor meg szinte csak ő beszél, amikor meg én szólalok meg, akkor belevág a szavamba és belekezd egy tök más témába, mintha leszarná amit mondok...
Sokszor érzem azt, hogyha kap valamit tőlünk/tőlem, mintha alap lenne. Nem egyszer volt, hogy meg se köszönte de az még hagyján, csak nem értem miért vesz természetesnek dolgokat. ünnepre mindig veszünk neki valamit. Karácsony, szülinap, stb. Ő azt sem tudja, hogy mikor van az én szülinapom... Tudnék még mesélni nem egy dolgot, ami szarul esik vagy esett tőle, de szeretném hogy kedveljen, de mit tudok még tenni ennek érdekében?
Erről nem tudok a párommal se beszélni. Viszont ha megyünk hozzájuk már tökre kincs kedvem, mert tudom hogy ilyen fura lesz a hangulat... Hogy tudnám megszerettetni magam vele? Az a legszarabb, hogy fogalmam sincs miért nem szeret. Tudtommal semmi rosszat nem csináltam neki, sőt. Aztán sokat mondok ha havonta egy mosolyt meg tud felém ereszteni...
Ha valaki nem kedvel engem az nem az én problémám, hiszen az az ő ellenszenve, tehát az érzet az én oldalamról teljesen semleges, mindaddig amíg be nem következik az, hogy én sem tudom őt elfogadni, mert nem felel meg valamilyen elvárásomnak.
Ami ez esetben az, hogy: "engem kedvelni kell".
Ennek megfelelően a kérdés alatt olvasható leírásból kiderül, hogy te sem kedveled őt(öncélú kritika) és innentől lesz ez a te egyéni problémád, ami jól figyelj: teljesen független tőle.
Mert:
Ahhoz, hogy egy belső feszültség meg tudjon nyilvánulni szükség van egy arra potenciálisan alkalmas felületre, amin a projekció meg tud valósulni.
Tehát az egyetlen valós probléma itt az, hogy te nem tudod elfogadni azt, hogy nem vagy neki szimpatikus.
"Még mindig nem értem, miért kellene puszipajtinak lenned a párod tesójával."
Azért ne legyetek már egészen értetlenek. A "puszipajtás" és a kérdező levegőnek nézése között van néhány árnyalat. A kiscsaj igenis bunkó.
(Kérdező, majd eljöhet a te időd, és akkor lehetsz vele ugyanilyen kelletlen te is.)
#12
Nem tudom. Mit lehet azon félreérteni, ha valakivel beszélgetni próbálsz és nem nem válaszol? Nem hiszem, hogy félreértetted, és azt se, hogy én. Próbálok vele mindig beszèlgetni, akkor folyamatosan ő beszél, szóhoz se szoktam jutni. Mindig tudom róla az aktuális információkat, rólam ő kb. semmit nem tud, mivel ha elkezdek mesélni valamit belevág a szavamba vagy oda se figyel. Volt hogy tök magától random írt nekem facebookon valami bizalmas sztorit magáról (a semmiből, tényleg nem kérdeztem) és próbáltam neki tanácsot adni aztán, meg reagálni valami értelmeset, kérdezgetni hogy mi bántja, erre lepattintott egy “nem tudom”-mal vagy valami ilyesmi, aztán nem is írt többet. Szóval akkor így... minek írt?
#15
Köszi, végre valaki aki nem néz teljesen gyökérnek. Nem is értem. Ha valakinek az udvariasság, hogy belevágok a másik szavába, hogy elvárom hogy nekem ajándékozzanak de fordítva egy “boldog szülinapot” mondatot nem tudok megereszteni, ha hozzájuk megyünk és észre sem veszi hogy megérkeztünk pedig ott vagyunk az orra előtt, ha elérakom a kaját és annyit se mond hogy kösz, akkor nem tudom mit akarok itt megértetni bizonyos butthurt emberekkel. :D
Nem feltétlen ragaszkodnék hozzá, hogy kedveljen. De mit csináljak? Állítsak oda, üljek be a sarokba és várjam amíg letelik az idő? Valamennyire csak nem ártana legalább nem kínosan érezni magunkat egész idő alatt. Pont azt a minimális szintet kellene megütni valahogy, de eddig nem sikerült. Nekem sincs kedvem erőlködni rajta, már nincs, kezdetben még érdekelt. Egyedül a páromat nem akarom megbántani, mert tudom, hogy neki fontos, hogy ne legyek passzív a családtagjaival.
Köszönöm, hogy értelmesnek találod a válaszaim, kedves tőled.:)
Hívhatsz Petinek.
Remélem nem vetted ezt bántónak, nem ezért írtam.Nekem ez egy személyes megtapasztalásaimból következő felismerésem a pszichés működésről.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!