Nem szeretnék gyereket. Félek ez a jövőben gond lesz. Ti voltatok ilyen szituációban?

Szia! A leírásod alapján szerintem neked meg fog változni a véleményed, de persze ezt előre senki se tudhatja.

24 voltam, 4 éve voltunk együtt a párommal amikor megkérte a kezemet. Mielőtt igent mondtam volna, egyetlen dolog volt a fejemben: a gyerekvállalás.

4 éve folyamatosan mondtam neki mikor szóba került, hogy én soha nem akarok gyereket, egyszerűen nem szeretem őket. Ő is ilyen volt mint a párod...

"majd később visszatérünk rá", "még úgyse vagyunk elég idősek hozzá", "majd megváltozik a véleményed, ne siettesd a dolgot" stb.

Nagyon sokat örlődtem, de végül nemet mondtam a lány kérésre, és milyen jól döntöttem.

Most 30 vagyok, még mindig nem akarok gyereket, az exemnek viszont már felesége van és egy kislánya.

Nem azt mondom hogy te is szakíts a pároddal, de szerintem ne menj hozzá feleségül, amíg ebben nem tudsz határozott választ adni neki. A házasság is csak egy papír, ráértek akkor házasodni ha már tényleg együtt tudjátok megtervezni a jövőtöket. Mert most még külön utakon jártok, és ez lehet hogy így is marad, lehet hogy megváltozol ezügyben, de lehet hogy nem...

Szia. Én most vagyok 24. Soha az életben nem akartam gyereket.(házasságot sem, de aztán végül belementem a kéttanúsba)

A saját családom is úgy volt vele, hogy nem katasztrófa, ha nem lesz gyerekem. Tudták, hogy a hideg ráz a babáktól, idegesítenek, nem tudok velük mit kezdeni. A személyiségem pedig eleve nem jó alap. Álmodozó vagyok, ugrálok a lehetőségek között, nem fért bele egy gyerek. Nem vagyok elég önzetlen hozzá. Mind úgy voltunk, hogy nem lennék jó anya. Amikor kiderült, hogy nem kis nehézség árán lehet csak gyerekem azt egy jelnek fogtam fel.

Aztán esküvő után pár évvel elgondolkodtatott ugyan a dolog, de még mindig nem mertem volna rábólintani.

Viszont ember tervez és terhes lettem. Onnantól elkezdtek dolgozni a hormonok valószínűleg, mert ugyan kétségbe is voltam esve, mégis akartam, hogy jól legyen, hogy egészségesen fejlődjön és persze eszembe se jutott elvetetni.

Most itt van. 10 hónapos és imádom. Emellett pedig mégis találtam középutat a vágyott életem és az anyaság között.

Ezzel együtt a többi gyereket még mindig nem bírom.

Én is láttam a rossz példát a saját szüleimen, közrejátszott, hogy miért nem akartam szülő lenni, de most örülök, hogy végül másképp alakult.

Kérdező!

A pszichológus jó ötlet! Segíteni fog abban, hogy megértsd, miért gondolkodsz így, és jobban meg tudod majd ítélni, hogy fog-e változni a véleményed vagy sem. Ill. könnyen lehet, hogy a terápián fölszakadnak azok a sebek, amik miatt nem akarsz és ahogyan helyreáll a lelki egyensúlyod, úgy fogod egyre inkább akarni.

Ha esküvő lesz, akkor komoly a dolog. Én leülnék vele, elmondanám nagyon komolyan, hogy mi a helyzet és gondolja végig mit szeretne stb.

(amúgy én is így csináltam)

Nekem ráment a házasságom,mostani párom is csak leggyint,hogy nem baj az,ha nem lesz,de ki tudja így marad e ez.Közöltem ezt vele rögtön az elején is,úgyhogy tudta.Sokat agyalok ezen,hogy vajon mikor kön majd elő azzal,hogy kell gyerek.Bár már ő is lányának hívja a 8 éves macskámat,nekem ő a nagylányom,és van még 4kicsi.Tudom kicsit beteges,de őket tekintem a gyerekeimnek.Én tényleg nem fogom meggondolni magam,nekem eleve nem is lehet gyerekem...

Az a baj,hiába nyitsz ezzel ismerkedéskor,lehet a másik fél meggondolja magát idővel