Van olyan megismerkedési történetetek, ami szinte könyvbe/filmbe illő, és ti sem számítottatok rá?

Volt több is.

Egyszer mikor 17 voltam, nagyon tetszett egy srác, akit látásból ismertem. Megismerni nem volt esélyem, mert idősebb is volt nálam egy tízessel legalább, más társaságba jártunk, csak az utcán szoktam látni.

Nem mondtam senkinek, hogy tetszik, ő meg sose vett észre, nem láttam valami gyakran, pár havonta maximum.

Egy alkalommal amikor egy szórakozóhelyen voltam a barátnőimmel, ott volt ő is pár haverral. Egyszer bármilyen előzetes indok nélkül odajött hozzám, bemutatkozott, "Szia, Misi vagyok, örülök, hogy megismerhetlek", majd két puszi. Aztán még beszéltem vele pár mondatot. Többet ezután nem láttam, fura.

Ugyanúgy 17 voltam, amikor az osztállyal cserediák programon voltunk külföldön. A külföldi lányokkal ültem együtt, beszélgettünk. Szimpatikus volt egy srác az ő csoportjukból, megkérdeztem, ki az. Erre a lány mondta, nem fogom elhinni, de pont az imént kérdezte a srác, én ki vagyok, szeretne megismerni.

(Egy nagy asztalnál ültünk, tehát nem volt nehéz, illetve nem tudtam, hogy rólam kérdezett, mert franciául beszéltek egymás közt).

Aranyos srác volt, megvárt kint az udvaron utólag mindenki előtt :)

Egyetemen jött egy új srác a csoportunkba, nem beszéltünk aznap egy szót sem, de következő alkalommal már egymás mellett ültünk és együtt mentünk haza, olyan volt, mintha ezer éve barátok lennénk.

Sokszor volt, hogy megszólítottak az utcán, de ezekből nem lett kapcsolat. Volt, aki kreatívabban, volt, akin látszott, hogy a sokadik próbálkozása vagyok már aznap, és mindegy neki, csak legyen már valaki végre.

Volt, aki vonaton akart megismerni, és utánam szaladt, amikor leszálltam, látszott, nem nagyon van gyakorlata az ilyesmiben, mert az volt az első mondata, amit hozzám intézett, "Kérlek, mondd, hogy nincs párod"

Netes ismerkedős is volt pár, bár ezek közül sok inkább szomorúan romantikus, mintsem filmbe illő azokat most nem írom le.

Teljesen átlagos lány vagyok, nem nagyszájú, nem társaságközepe, inkább zárkózott, én sem tudom, mit láttak/látnak bennem.

Az enyémet érdekesnek, bonyolultnak tartom.

Egyszer megkértem unokatesóm exbarátját h vigyen el minket bulizni egy másik városba persze kifizettük. Ők már 1 éve nem voltak együtt, bár tényleg nem akartam tőle semmit. Mégis elmentem vele beszélgetni sétálni, aztán mikor haza akart vinni munkából és egyre többet találkozni leállítottam és megmondtam neki h nem lehet köztünk semmi mégiscsak az unokatesómmal volt együtt..

Majd valahogy mindig összefutottunk nagyon megszerettem ő is engem, titokban voltunk együtt 2 hónapon át. Senki sem tudhatta hisz tudtuk a családom nem örülne neki.

Nagy nehezen elmondtam édesanyámnak, aki ellenezte az egészet elment a szüleihez mondván ő nem engedi h együtt legyünk.

Nem mehettem be dolgozni csak h ne találkozhassak vele, anyám elvette a telefonom géphez véletlenül sem kerülhettem.. Teljesen elzárt mindentől 18 évesen ki sem mehettem otthonról.

Majd a barátnőmet felhívtam sunyiba anyám telefonjáról h hívja fel a fiút mondja el hogy mi a helyzet és h ha szeret és valóban velem akar lenni jöjjön fel és beszéljen anyámmal.

Feljött anya mondta neki is h az elvei miatt stb stb.. Neki nincs baja velem de ezt ő nem engedi hiába jött fel.

Elmondtuk h szeretjük egymást és igenis együtt szeretnénk lenni. Folyton jött párom minden egyes nap, addig míg anyu belátta bele kell nyugodnia.

Mára 6 éve lesz h együtt vagyunk,ebből 2 éve házasok. :)

Nem velem történt de leírom, hátha valaki ettől életkedvet kap. Barátnőm haldokolt a régi kapcsolata miatt, sírt, hogy neki sose lesz senkije, kész volt az élete amúgy is teljesen. Azért vagyunk jóban, mert mindent a szemébe mondok, de akkor pár hónapig tűrtem a dolgot, mert sajnáltam nagyon. Na de egyszer mondtam neki, hogy na takarítsd most már össze magad. Kit érdekel, hogy boldog az előző? Fogod magad, és elhúzol dolgozni, - nagyon sokat lamentált egy melóm, - és összeszeded magad. Figyeld meg, hogy össze fog jönni valaki, és a munka se árt majd.

A melóhelyen szinte azonnal megismerkedett a párjával. :)

Ennyi. Tanulság: mindig igazam van.

1.

Tesco-ban kicsit siettem és a sor végén olyan nagy sebességgel kanyarodtam be, hogy összeütköztem egy lánnyal, mármint a két bevásárló kicsi csattant egymásnak hatalmas hanggal. Tök megijedtünk, de szerencsére nem lett senkinek semmi baja, én elnézést kértem. A következő sor végére megint egyszerre érkeztünk, nem láttuk egymást, mind a ketten óvatosak voltunk, lassan toltuk ki a kocsikat és összetalálkoztunk. Elmosolyodtunk, valami olyasmit mondtam, hogy "látom, te is vigyázol már", ezen nevetett. Vásároltunk tovább és egy következő sorban megint összetalálkoztunk, már mindketten nevettünk, amikor megláttuk egymást. Ekkor viccesen odaszóltam neki, hogy ha még egyszer összefutunk, akkor meg kell hívnod egy kávéra.

Ezután a parkolóban találkoztunk össze legközelebb, kiderült, hogy egymás mellé parkoltuk le. Nem akartam nyomulós lenni, de ő megszólított, hogy hogyan hívjon meg egy kávéra, ha még a nevemet sem tudja. Ekkor számot cseréltünk. Este én hívtam föl, hogy ma már nem innék kávét, mert akkor nem tudok aludni, de holnap fárasztó napom lesz és igényt tartanék rá. Ő csak nevetett, megbeszéltük a randit és másnap már össze is jöttünk.

Sajnos nincs happyend, másfél év után szétmentünk, de szerintem ezt a sztorit még nagymama korában is fogja mesélni, ahogyan én is nagypapaként.

2.

Nem velem történt, hanem az egyik évfolyamtársammal. Párizsban volt ösztöndíjjal és egyik nap sietett a metróra. Az aluljáróban a nagy tömegben összeütközött egy lánnyal, majdnem fellökte, sőt még rá is ordított: "nem tudsz vigyázni?!". Igen, így magyarul. Mire a csaj válaszolt, hogy "ne haragudj". Tök elszégyellte magát, de csak ment tovább. A metróra egy kocsiba szálltak és amikor észrevette, odament hozzá bocsánatot kérni. Elmondta, hogy rossz napja van, ne haragudjon, stb. Mivel egy darabon együtt mentek, beszélgettek tovább. Aztán kiderült, hogy egy helyen szállnak le.

Beszélgettek tovább és kiderült, hogy már jó pár hónapja mindketten Párizsban vannak és hogy mindketten ezen a metrón közlekednek, sőt ugyan azokon az állomásokon szállnak ki és be, mert egy környéken laknak és egy közel van a volt évfolyamtársam sulija az ő munkahelyéhez. De még sosem találkoztak azelőtt.

Még nagyobb volt a meglepetés, miután kiderült, hogy egy városban születtek, ott is éltek mindig, sőt csak 2-3 utcával arrébb laktak egymástól. És tényleg nem találkoztak sosem azelőtt.

Itt viszont happyend-es a sztori, azóta már össze is házasodtak és gyerekük is van már (itt élnek Magyarországon a szülővárosukban).

Én annak idején hotdog.hu-n amőbázás közben ismerkedtem meg egy nagy szerelemmel. Mindketten házasok voltunk, ráadásul távolság is volt.

Két randi után 2 évig nem találkoztunk, de napi kapcsolatban voltunk.

Aztán újra találkoztunk, először elváltam én, aztán ő is.

Mindketten külön költöztünk de nem éltünk együtt. Arra már nem került sor.

Egyikünk sem tudott engedni, nagy volt a távolság. Valamelyikünknek mindent fel kellett volna adni.

Három évig nem tudtam tovább lépni. Azóta új életet kezdtem, gondolom ő is.

Persze ez nagyon butított változat, rengeteg akadály, csavar, történés volt.

1,5 hónapja volt már hogy szakítottam végleg az exemmel, aki folyton megcsalt.

Gondoltam egyet, merges is voltam pont egyik este, beregeltem egy társkeresőre (nem gondoltam komolyan). Irtak hamar páran, de egyik se fogott meg, nem is válaszoltam vagy azt írtam nem egymást keressük. 1 nappal később irt rám, röviden és tömörön, hogy szóban könnyebb beszélni, adjam meg a telszámomat. Nem tudom mi történt velem, de megadtam (azelőtt sohasem adtam meg csak úgy elsőre). Másnap pontban akkor hívott amikor ígérte - a hangja rögtön letaglózott :-) Délután újra hívott, 1 órán át csevegtünk, alig bírtuk befejezni. Estétől skype folytattuk, szinte megállás nélkül, éjjel-nappal....mindent elmesélt magáról, más vszínű lerakta volna a telefont, de én már teljesen belezúgtam :-) végül én kérdeztem rá, talizhatunk-e, tudni akartam, nem csak álmodom, hogy ennyire egy hullámhosszon vagyunk. Első beszélgetés után 5.nap lett a tali....egy kis tó partján. Én értem előbb...megbeszéltük miben leszek azt kértem, hogy csak hátulról simitsa végig a hátam. Kb fél órát késett közlekedés miatt :-D Félpercenkent irt hol jár, tiszta ideg volt :-) Én zenet hallgattam fülessel...éppen a Házibuli zenéje ment mikor megsimogatott....na itt már végem volt :-) Felálltam, átöleltük egymást, kis időre egymás szemébe néztünk és megcsókolt. Életem legszebb csókja volt 42 évesen :-) Első perctől tudtuk hogy minket egymásnak teremtettek....elválaszthatatlanok lettünk....2 év utan tudtunk összeköltözni és még szűk 2 év adatott nekünk... míg a halál el nem választ...happy end lenne, de így sajnos nem lett az. De a legszebb emlék!

Több is van.

Külföldön voltam, egyedülálló, fiatal nőként. Eltévedtem az utcán, és az angol tudásom még nem volt az igazi, nem tudtam segítséget kérni. Ekkor már teljes pánikba estem, mire megjelent egy magyar srác, megnyugtatott, megnevettetett és elkísért oda ahova menni akartam. Ezután elkérte a telefonszámomat, megkérdezte a nevemet, ismerkedni kezdtünk facebookon meg telefonálgattunk is. Igazából ennyi a történet hogy hogyan jöttünk össze, de szerintem ez is olyan tipikus hős megmentő típusú filmbe illő jelenet volt :)

A másik, hogy nagyon tetszett az egyik munkatársam, aki viszont észre se vett. Én nem mertem közeledni felé, beszari is voltam és úgy gondoltam csak ciki lehet, ha egy nő kezdeményez. Aztán a srác felmondott, én meg úgy döntöttem mit veszíthetek, randira hívtam. Igent mondott de ő baráti találkozónak gondolta. Egyszerűen sehogy se akart összejönni hogy észre vegyen. Fél évig csak barátok voltunk, aztán a srác visszajött a munkahelyünkre, már egy jobb pozícióban, a főnököm lett. A munkatársainknak már rég leesett, hogy mit érzek iránta, ezért próbáltak célozgatni neki, de egyszerűen nem esett le neki a dolog. Végül 1 év barátság és szenvedés után nyiltan elmondtam neki mit érzek iránta. Szerencsére viszonozta és 2,5 évig együtt voltunk ;)

Főiskolai csoporttársnőm mesélte: Magas lány volt (kb. 178 cm), normál alakú, szép arcú. (Hozzátartozik a sztorihoz, hogy nála csak magasabb pasi jöhetett szóba, mert ő is átlag feletti magas nő.)

Egyszer a barátnőivel (hosszas unszolásra) elment a diszkóba. Ült az asztalnál, iszogatta a kóláját, barátnők mind táncoltak. Őt is felkérte időnként egy-egy srác, de amikor felállt az asztaltól, egyből látszott, hogy mindegyik srác jóval alacsonyabb, mint ő (ezt ugye a fiúk sem vették le, amíg az asztalnál látták ülni a csajszit). Persze mindig táncoltak pár számot azért, de utána elköszöntek, ő és az őt felkérő srác. Ez így ment párszor, aztán a csaj megunta, és vehemensen elindult a kijárat felé. Nem nézett se jobbra, se balra, (tömeg is volt amúgy is). Lép ki az ajtón, egyszer csak a homlokával beleütközik a férfi mellkasába. A pasi, hogy el ne essen a lány, ösztönösen elkapta, átfogta a derekát. A lány felnézett rá, hát egy 190 magas körüli srác volt, helyes is, vonzó is. Rámosolygott a srác, hogy hova ilyen sietős, visszajön vele táncolni? A lány mondta, hogy igen.

15 éve házasok, két gyerekük van:)

Eléggé el voltam keseredve a párkapcsolati helyzetem miatt, előtte volt egy rossz kapcsolatom, és az is nehezen jött össze, úgyhogy alkalmi kapcsolatokban próbáltam legalább kisebb sikerélményeket begyűjteni.

Leginkább interneten ismerkedtem. Volt egy srác, akinek a leírása túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen, úgyhogy azt gondoltam, hogy ezzel valami hátsó szándéka van. Kb. be is igazolódott a gyanúm, amikor felvettük egymást Facebookon, és 1-2 dolog nem esett egybe azzal, amit ő elmondott magáról, úgyhogy onnantól kezdve nem foglalkoztam vele.

Meg egyébként is volt valaki a környezetemben, konkrétan az akkori munkahelyemen, akivel már hosszabb ideje kerülgettük egymást, és reménykedtem benne, hogy vele lehet valami komolyabb, de közben meg nem történt semmi, se nem lépett, se nem akart közömbösen kezelni, ezért sem nagyon tudtam, hogy mit is akarok valójában.

Közben tovább keresgéltem, és lefeküdtem egy harmadik sráccal, aki azt mondta, hogy komoly kapcsolatot akar, de túl messze lakott, úgyhogy ezt én így nem gondoltam komolyan. Próbáltam is rávezetni, de végül úgy döntöttünk, hogy azért tartani fogjuk a kapcsolatot.

Utána volt egy munkahelyi rendezvény, ahol az első számú jelöltem faképnél hagyott, és azt is megtudtam, hogy nem fogom megkapni az előléptetést, amiért annyira hajtottam, ezek után pedig teljesen magam alá kerültem.

Úgy éreztem, hogy muszáj beszélgetnem valakivel, úgyhogy újra felvettem a kapcsolatot a Facebookos sráccal. 3 nap múlva találkoztunk, és ő már eleve úgy volt vele, hogy úgyis felmegyek hozzá, pedig még nem is láttuk egymást soha személyesen, szóval gondoltam, hogy ez is csak alkalmi lesz, mint a többi. De ebben a helyzetben ezt sem bántam. Viszont közben továbbra is hangoztatta azokat a dolgokat is, amit minden komoly társkereső szeretne hallani, és én nem is nagyon hittem el.

Már az elején úgy viselkedett velem, mintha egy pár lennénk, és nem most találkoznánk először. Fel is mentem hozzá, és az volt a benyomásom, hogy itt minden olyan fura. De megtörtént a dolog, akkor még ezeken a benyomásokon kívül nem sok minden járt a fejemben.

1-2 nap után már be is akarta jelölni a Facebookon, hogy kapcsolatban vagyunk, én meg kicsit úgy voltam vele, hogy ne, erre még nem állok készen, mert még ott a másik srác is, aki túl messze lakik, teljes káosz az életemnek ez a része. Közben persze megismertük egymást jobban, és a félreértés tisztázódott az ő életével kapcsolatban, meg kiderült, hogy valóban mindketten ugyanazokat a dolgokat akarjuk.

Úgyhogy végül megírtam a távoli pasinak, hogy mi a helyzet, lezártam a korábbi dolgaimat, és kapcsolatba kezdtem az újjal. Azóta is együtt vagyunk, nem olyan sok ideje, de eddig minden nagyon jól alakult, eléggé más a mostani véleményem róla, mint amikor először megláttam a profilját. :D

20+ L