Amelyikőtök szánt szándékkal nem akar partnerkapcsolatot, az miért nem?

Nálam a véletlen mindig közbeszól:

https://www.youtube.com/watch?v=alTiZ57sk-c

1.Nem szeretem a szerelem érzést, olyan kiszolgáltatottá tesz érzelmileg (a mély, csendes szeretetet igen) 2.Nem kell alkalmazkodnom senkihez, bizonyos keretek között azt csinálok, amihez kedvem van. 3.Szinte biztos, hogy ha megismernék valakit, rövid időn belül kiderül, hogy nagyon különböző a gondolkodásunk, elveink, amit nem lehet közös nevezőre hozni.

4.Mondhatnám, hogy nincs hozzám illő férfi.

Fentiek miatt, az esetleges randi meghívásokat is mellőzöm. Emellett jól elvagyok egyedül, akkor miért hajtanám a dolgot?!

Nekem lenne leheőtésgem, mert nem vagyok csúnya. Jelöltek már be facebookon is, igaz, olyanok, akik nekem nem tetszettek.

De amúgy nem akarok. Akartam. De már nem.

Hiába tudom, hogy nem minden ember egyforma, és lehet akad olyan, aki képes elfogadni, nem akar megváltoztatni, de már belefáradtam a keresésébe. Már egyáltalán nem erőlködik. Egy gramm energiát se rakok bele abba, hogy én most barátnőt találjak magamnak. Ha nem várod el az élettől, hogy párkapcsolatod legyen, akkor csalódni se fogsz, hogy nincs, és nem keletkezik fájdalom, szenvedés.

Ráadásul akik nekem tetszenének, azoknak én nem tetszem. Olyannal meg minek jönnék össze, aki nem is tetszik igazán, csak azért, hogy legyek valakivel?