Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Egyéb kérdések » Jelenleg 23 éves vagyok, a...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Jelenleg 23 éves vagyok, a férfi aki tetszik, viszont 40-en felül van. Egyszerűen tetszik nekem, tudom, hogy nem sok jót jósolnak egy ilyen párkapcsolatnak. Pozitív kommentek, tapasztalatok? Mellesleg nincs apakomplexusom!

Figyelt kérdés

2019. jan. 26. 22:47
1 2 3
 21/24 anonim ***** válasza:
46%

ha jól megvagytok, nics ezzel semmi gond.

Itteni irigykedő hülyékkel ne foglalkozz.

2019. febr. 14. 22:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/24 anonim ***** válasza:
100%

Apam egy 17 evvel fiatalabb not vett felesegul masodjara. 18 evig voltak egyutt, de mar az elejen vilagos volt, hogy ez se fog orokke tartani. A no meg elni akart, menni mindenhova, szorakozni, csalta is apamat. Szoval a vegen 65 evesen maradt magara apam. Aminel kb nincs rosszabb szerintem, mert mar gyakorlatilag zero eselye van, hogy mast talaljon.

A no meg elni vigan a szeretojevel aki sajat korabeli.


Szoval szerintem onzoseg a dolog, meg akkor is, ha vannak kivetelek. Tobb, mint valosxinu, hogy nem fog sokaig tartani. 20-on eves vagy. Hihetetlenul sokat fogsz meg valtozni. Hacsak nem vagytok azonos erettsegi szinten, en nem hiszem,hogy van jovoje ennek.


Es ez csak a sajat velemenyem, de 10 evnel nagyobb korkulonbseg az nem igazan egeszseges.

2019. febr. 15. 08:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/24 anonim ***** válasza:

En is 23 voltam, amikor beleszerettem egy 40 évesbe. Volt már 2 lánya, a nagyobbik csak 4 évvel fiatalabb, mint én.

13 évet éltünk együtt, nekem is 2 gyerekem született tőle. Az első évek csodálatosak voltak, a problémák hasonlók, mint bármelyik másik kapcsolatban.

A távolodás akkor kezdődött, amikor én 30-as lettem, ő pedig közeledni kezdett az ötvenhez. Egy harmincas nő, az nagyon nő, minden értelemben. A gyerekek is teljes energiát igényeltek, belőle viszont egyre fogyott a lendület. Féltékeny volt, a legtöbb feladat rám maradt, neki már az is elég volt, hogy -szintén melósként- eltartsa a családját. (Én is dolgoztam egyébként.)

Az utolsó 5 év szenvedés volt. Nem mentünk sehová, nem csináltunk semmit, nem volt házaséletünk, tévét néztünk egymás mellett szótlanul.

Leépült. Önbizalmilag, fizikailag. Végül kiléptem a kapcsolatunkból.

Sosem csaltam meg. Most viszont korban hozzám illő párom van, és újra élek. Ő beteg lett, korházban volt sokáig, mostanra kezd újra felépülni. Emberileg ma is szeretem, de ha újrakezdeném, nem vele alapítanék családot. Az az első pár év, elég lett volna.

Mindegy mit írok, a döntés a tiéd, kérdező. Ez a te életed. Én se hallgattam senkire. Tökéletes párkapcsolat nincs, de jó tisztában lenni azzal, hogy az adott helyzetben milyen problémaforrásokra kell odafogyelni, talán úgy könnyebben elkerülhetőek.

2019. febr. 23. 10:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/24 anonim ***** válasza:
Szia! Amit a 23-as válaszoló leírt, szerintem tökéletesen összefoglalja ennek a helyzetnek a lehetséges kimenetelét.Én is mindig idősebb férfiakhoz vonzódtam (nincs apakomplexusom, gondolom, mert a választásaimat elsősorban az indokolta, hogy szexuálisan nem vonzódok a korombeliekhez és ez a mai napig így van, pedig már jócskán elmúltam 30;kicsit koravén a gondolkodásom, a suliban is mindig idősebbekkel lógtam, akik mindig befogadtak, a barátaim többsége is jóval idősebb nálam; viszont az idősebb pasik anyagi támogatása sose érdekelt, mindig céltudatos voltam, sokat tanultam, keményen dolgozom és mindent megteremtettem magamnak, amire szükségem van-egyedül, mert a szüleim sem tudtak támogatni. Igaz, kicsit sokáig tartott, pl.a harmincas éveimre lett csak lakásom. A huszas éveimben, épp mint te negyvenes férfiakkal voltam, volt, aki elvált volt, nálam max. pár évvel fiatalabb gyerekekkel, volt aki egyedülálló, azóta családapa lett. Egyik sem volt hosszú, több éves kapcsolat. Jól éreztük magunkat együtt, aztán vége lett. Nem volt semmi köze a szakításnak a korunkhoz. DE! Itt jön a képbe, amit az idézett válaszoló írt. Szerintem nagyon nem mindegy, hogy mit keresel: kapcsolatot, ami tart aneddig tart, vagy családot akarsz. Úgy gondolom, az utóbbira nem ideális ekkora korkülönbség. Persze attól még működhet, de szerintem felesleges ekkora rizikófaktorral indítani egy elköteleződésre épülő, komoly kapcsolatot. Én a huszas éveimben tanultam, dolgoztam, éltem az életemet, eszembe se jutott megállapodni, ezért működtek a 17-18 év korkülönbséggel a kapcsolataim-ideig-óráig. A huszas éveim második felében állapodtam meg a férjem mellett (közel 30 évesen mentem férjhez), aki idősebb nálam, de csak 8 évvel. Nem véletlen. De a döntés a tied. Meglátod, hogy alakul. Sok sikert!
2019. márc. 8. 11:29
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!