Miért szimpatizálnak velem ennyien, ha senki felé sem nyitok?

Nem önfényezés akar lenni, valóban a dolog miértje érdekel.

Elég zárkózott vagyok, nem szoktam nyitni mások felé, vagy beszélgetést kezdeményezni, mégis sokszor odajönnek hozzám az utcán, megszólítanak közlekedési eszközön, amikor forgalmasabb helyen dolgoztam (kávézó), naponta legalább egy randimeghívást kaptam, ill volt, adtak nagy összegű borravalót (majdnem 2000Ft), mert az illetőnek valamiért bejöttem.

Egyetemen is köszön olyan srác, akivel az életben nem beszéltünk, de valamiért mindig megismer és mosolyog messziről.

Illetve az egyik csoporttársam (nem akar tőlem semmit, 30 felett van, ő maga mondta, felesége van meg gyereke) is mindig mosolyog, amikor meglát, néha egész órán néz, aztán mosolyog, ha zavarba jövök emiatt.

Illetve ma valamiért rákérdezett, mi a nevem (sokan vagyunk, én sem ismerek mindenkit név szerint), fogalmam sincs, miért fontos (csak a keresztnevem)

Valamiért útbaigazításnál is mindig megtalálnak kortól, nemtől függetlenül.

Megérteném, ha valami gyönyörű nő lennék, vagy feltűnően néznék ki, esetleg direkt keresném a szemkontaktust az emberekkel, de többnyire vagy bambulok, vagy el vagyok bújva valami könyv mögé (közelkedési eszközön pl).

25l