Lehet valakit úgy szeretni, hogy nem akarunk tőle kapcsolatot?

Tinikorom óta együtt vagyok a párommal, együtt is élünk. Nem tudom elképzelni, hogy mással legyek, hogy mással éljek együtt, ilyen minőségben nem kell más.

(Lehet, ha egyszer szakítana velem, akkor idővel megismernék valakit, de az megint egy más helyzet, és most a mostról van szó)

Viszont van egy olyan személy az életemben (szintén férfi), aki iránti érzelmeimet nem tudom máshogy kifejezni, minthogy szeretem, de nem szerelemmel.

Nem tudnám elképzelni, hogy vele járjak, hogy vele éljek, hogy egyáltalán több legyen köztünk barátságnál.

Valószínűleg akkor sem, ha nem lennénk együtt a párommal.

Viszont jól érzem magam a közelében, szeretek beszélgetni vele, érdekelnek a meglátásai, a véleménye, és őt is az enyémek. Örülök, hogy ismerhetem, és egy értékes embernek tartom.

Pont ma beszéltünk arról, meg akar pályázni egy lehetőséget, és külföldre költözni. Majd a szívem szakadt meg, mikor mondtam, hogy támogatom a dolgot, és eszébe ne jusson rám gondolni, mikor sorra veszi az esetleges ellenérveket.

Viszont akárkinek beszélek erről, mindig megkapom, hogy ez nem barátság, férfi és nő között ilyen nincs, és csak magamat mentegetem azzal, hogy "jajj, hát nem szeretnék vele kapcsolatot", "jajj, hát nem csalnám meg vele a párom".

Pedig tényleg nem csalnám meg.

L