Hogyan ne legyek féltékeny, ha tudom, hogy nincs is alapja?

Nem mondanám magam kórosan féltékenynek általában, mert a páromnak azért van pár női ismerőse, mégse vagyok rájuk féltékeny (kolléga, volt osztálytárs vagy valaki), mégis van valami amin könnyen felhúzom magam. Nevetséges pedig az egész. Arról van szó, hogy egyetemi tanár a párom és hallgató ismerősök is jelölik facebookon, de amúgy nem vagyok féltékeny mert valahogy nincs benne semmi extra, más tanárokat is bejelölnek, meg nekem is van mindenféle ismerősöm. Viszont tanított most először külföldieket is és ha meglátom, hogy egy kínai lány bejelöli, felhúzom vele magam. Részben azért, mert volt, hogy amúgy nem is ő vizsgáztatta őket (csak 1-2 órát tartott nekik a félévben, a többit a kollégája) de a kollégát, akit keresett az egyik csaj, nem tudták elérni. Most meg megint valami lány ismerőse. Engem ez azért zavar, mert idegesít, hogy miért a páromnak kell azokkal a hallgatókkal is foglalkozni, akik amúgy nem nála vizsgáznak, mert a másik tanár nem jól végzi a dolgát. Arra a kollégájára amúgy is sokat panaszkodott már, az egész tanszékük nem bírja. Ha egy ilyen lány bejelöli, mindig idegesít, pedig ennyi erővel minden nap idegelhetném magam, mert épp elég hallgató van az egyetemen. Mégis csak ezek zavarnak, talán azért mert ezek kínaiak és mert nem a páromnak kellene velük foglalkozni.