Szerintetek el kell mondani egy párkapcsolatban, ha az egyik fél néha drogozik?

Tehát a sztori/visszatérő veszekedésünk a barátom és köztem:

Ő és a haverjai szeretnek drogozni, úgy évi 3-4-szer. Eki, speed, gomba ilyesmi. Az én álláspontom röviden annyi, hogy hiába nem éltem soha ilyen szerekkel és nagyon negatívan gondolkoztam róla, mérlegeltem a dolgot és úgy döntöttem, hogy nekem ez nem kapcsolatdöntő tényező. Én szeretek inni, berúgni néha, de nem vagyok/leszek alkoholista, ő szerethet néha valami mást tolni, de nem egy drogos, és nincs hajlama függőségre, ő és a haverjai is teljesen tisztességes emberek, jó munkával, normális kapcsolatokkal stb. Így engedik ki a gőzt néha, oké.

Én értékeltem hogy őszinte volt velem és hogy beszél velem erről, még akkor is, ha nekem nehéz ez a téma... És azóta is nagyon fontos nekem, hogy képes legyen nyitott lenni velem ezzel kapcsolatban, én így érzem jól magam. Nem akarok semmiféle titkolózást a kapcsolatban. Ha mindig eltitkolná, attól csak idegesebb lennék, mert akármikor ha nem vagyunk együtt, beképzelném hogy mi van, ha most is tol valamit... Ha úgy érzem hogy neki ez nem nagy ügy, és persze hogy elmondaná, akkor meg tudok benne bízni.

Viszont ő teljesen más állásponton van ezen. Szerinte miért kellene elmondania. Jobb lenne a békesség, jobb lenne, ha nem tudnám, úgyis csak idegeskedek.

Erre én azt mondom, hogy nem, ha normálisan beszél róla, akkor jobban megértem, de ha titkolózik, akkor az egész egy ilyen mitikus dologgá válik, ami sokkal ijesztőbb nekem, mint amikor beszél róla.

Azt is megmondtam neki, hogy nem azt akarom hogy bejelentse minden alkalommal, ha ilyen előfordul, csak azt hogy ha szóba jön, vagy rákérdezek, akkor legyen őszinte...

Amikor feljön ez a téma, folyton egy másik pár barátunkat hozza fel. Legyen a nevük Péter és Mária. Péter is ugyanúgy tol néha valamit, két éve van Máriával, de Péter az én barátommal ellentétben nem mondta el Máriának hogy élete során kb. a létező összes kábszert kipróbálta, és még most is néha-néha szereti így kiengedni a gőzt.

A barátom szerint miért is kellene elmondania Máriának ezt. Nekik ez nem nagy ügy, nem jelent semmit.

-Akkor miért ne mondaná el? Kérdezem én

-Azért, mert rossz a megítélése azoknak akik ilyenekkel élnek.

-Tehát inkább hazudik neki, mert kellemetlen lehet?

-Nem... Azért mert nincs nagy jelentősége.

-Ha nincs nagy jelentősége, akkor miért nem?

-Azért mert mégiscsak ez egy tabu dolog...

-De Mária okos lány. Én is megértettem, elfogadtam. Miért ne tudhatná Mária is?

-Mert tök felesleges. Nem számít.

-Mi van ha Máriának számít? Mi van ha az esküvőjük napján valaki részegen benyög neki valamit neki Péter durva bulijairól és ő akkor szembesül ezzel? Nincs joga azelőtt ismerni a barátját teljes egészében, hogy esküvőt meg gyereket tervezne?

De a barátom továbbra is tartja magát ahhoz, hogy szerinte így van békesség, és komolyan azt látom rajta hogy irigy erre a párra, mert milyen jó Péternek hogy csinálhatja nyugiban a dolgait és Mária nem is sejt semmit... Én pedig sajnálom Máriát, hogy hazugságban kell élnie és a barátja egy ilyen kamu ideális képet fest neki magáról...

És sajnálom magamat is, hogy a pasim ezt nem érti.

A drogozás nem zavar, elfogadtam, de az hogy ez a hozzáállása az őszinteséghez a kapcsolatban, igazán aggaszt.