Ti hogy dolgoznátok fel ha a szerelmetekkel történne valami?

Az a helyzet, hogy én simán elgondolkoznék rajta, viszont gyáva vagyok, így nem tenném meg.

Egyszerűen elviselhetetlen lehet a tudat, hogy a szerelmed nincs többé. Nem egy szakítás, amikor a remény ott van, hogy talán még lehet valami és közben szépen dolgoznod fel, hogy vége... Addig egy haláleset olyan, hogy volt és már nincs. Egyik percről a másikra vége és nem látod többé. Nem hív, nem keres, nem ölel meg, egyebek. Én becsavarodnék.

Hiába írják itt előttem, hogy "az emberek jönnek-mennek", "aki egyik nap a szerelmem az a másik nap hátbaszúrhat"... Én amikor szerelmes vagyok nem ilyenre gondolok, hanem megélem a jót, amíg lehet.

Szegény lány esetében eddig lehetett, és ő ezt nem bírta.

Ez nagyon szomorú történet.Nagyon szerette őt,kibírhatatlanná vált a hiánya.

Nem tudom mit tennék,jobb ha nem törtènik ilyesmi.Az ilyen emberekre figyelni kell mert segitség nélkül hamar megtörtènik a baj.

Fogalmam sincs. Bizonyára eszembe jutna ez a megoldás nekem is. Mostanság próbálkozunk babával, ha esetleg úgy történne valami hasonló, hogy ha már terhes vagyok/megszületett a gyerekünk, akkor nyilván ez nem lenne opció. De az tuti, hogy szaksegítséget kérnék, ezt egyedül biztosan nem tudnám feldolgozni. Már ha egyáltalán. De az biztos, hogy egy életre lelki nyomorék lennék. És soha nem keresnék utána már társat, úgy érezném megcsalom a férjem, és egyébként sem lenne fair az új jelentkezővel szemben, hogy a halott párom keresném benne.

Aki azt írta, hogy a szerelem úgyis elárul meg jön-megy, annak lehet, hogy igaza van, viszont azok mind apránként történnek, fájnak, de még mindig ott van a lehetőség hogy megbeszéljétek a gondokat, apránként túltedd magad rajta a sérelmekre koncentrálva. Viszont egy halálesetnél, ahol esetleg semmi probléma sem volt magával a kapcsolattal, ott talán nincsenek is ilyen negatív dolgok, amikre gondolhatsz, és túl hirtelen ér véget az egész, nincs átmenet, amikor apránként elromlik, nincs semmi, ami segítene, csak a hideg és kegyetlen valóság.

26/N