Nem veszitek észre, hogy az akarás okozza a fájdalmaitokat és nem az, amit valójában a fájdalmaitok forrásának gondoltok?

#1

Ez nem egy megközelítés, hanem egy felismerés.

"Évek óta szarok mindenkire, s közben látom, miféle hulladék emberformák képesek összekötni az életüket. Nekem ettől most szarabbul kéne érezzem magam?"

Itt nem az a lényeg, hogy a külső világban mi történik, hanem az, hogy benned mi történik.

Annak a felismerése, hogy maga az akarás okozza a fájdalmadat, és ha nem akarsz semmit, akkor nem is jön létre benned fájdalom. Annak végső felismerése, hogy minden fájdalmat magadnak teremtesz.

"És az eredménye ennek,ne akarj ne küzdj ne álmodj legyél céltalanul egyedül.. :("

Tévesen összekevered az akarást a célokkal, álmokkal. Anélkül is lehetnek céljaid, álmaid, hogy akarnál.

Ha nem akarsz semmit, akkor egyedül is tökéletesen boldog vagy. Mivel a magányos boldogtalanságot is maga az akarás okozza. Minden fájdalmat, szomorúságot az akarás okoz. Ha enged az életet olyannak lenni, amilyen, és nem állsz ellen neki az akarással, akkor megszűnik az összes probléma és tökéletes nyugalom áraszt el.

"Próféta se akarj lenni, mert az is csapda :D"

Valójában mindenki prófétának születik. Jézus és Buddha semmiben se különb nálad vagy nálam, csak ők felismerték, hogy van választási lehetőségük.