Belemennétek olyan párkapcsolatban ahol jövedelmi, munkahely státuszi és végzettségbeli különbségek vannak, de kedvelitek a másikat és szerettek vele lenni?

Nem, csak kis különbség esetén.

Belementem egy ilyenbe (én vagyok a nő) korábban. A srác szegény, lecsúszott családból jött, kicsit felküzdötte magát, de rossz fizuja volt, pénzügyi kultúrájuk nuku. Úgyse hiszi el a gyakori de mindenem beleadtam abba a kapcsolatba, hogy ne érezze rosszul magát. Én nem vagyok egy törtető, önérzetes nő, de a karrieremben lépkedtem előre szépen. Életszínvonalunkon direkt nem változtattunk, hogy ő ne érezze rosszul magát.

3 évet szántam rá az életemből, és a végén ő csalt meg és szakított. (ekkor 27 voltam)

Persze, mondani lehet hogy ez "egyedi eset", de nekem nem érte meg hogy a továbbiakban is lelkemet kitéve, magamat a karrierem miatt rosszul érezve éljek valakivel akinek kisebbségi hajlama lesz mellettem ígyis-úgyis.

Megtaláltam a férjem, aki igaz, eleinte marginálisan kevesebbet keresett nálam, de épp nem érdekelt egyikünket se. De a beállítottságunk, értékeink, pénzkultúránk azonos.

10. - nem értek veled egyet. Ha mindkettőnknek van diplomája, az már alapból feltételez egy bizonyos szintű azonosságot kettőnk jövőképe, múltja, személyisége között. Még egyetemi éveim alatt próbálkoztam értelmes párkapcsolatot kialakítani olyanokkal, akik nem jártak egyetemre, hanem már érettségi óta dolgoztak, és akkor, abban az időszakban ez nagyon drasztikus különbségeket okozott kettőnk között. Nagyon nem értette meg, miért tanulok, vizsgaidőszakban a zéró találkozást nem tolerálta, nem értette egyik sem, hogy ez most miért ilyen fontos, satöbbi. Plusz eleve jöttek a negatív megnyilvánulások, hogy felesleges a diploma, csak a fenekem törölhetem ki vele, minek húzom az időt, ő csak eltart engem (miközben amúgy mindent felesben fizettünk megjegyzem), satöbbi. És nem egy, és nem két ilyen élményem volt, ami után azt mondtam, hogy köszi, én ebből nem kérek. Felüdülés volt olyan párt találnom, aki értette az egyetemhez kapcsolódó "belsős" vicceket külön magyarázat nélkül, akinek teljesen egyértelmű volt egy csomó kiborulásom, kifakadásom, sírás, a depresszió, a minden stressz, amit átéltem, és nagyon jól tudott támogatni közben, mert ő is már átesett ezen és megértette az egészet. Ez szerintem igenis sokat számít, a közös múlt nagyban megkönnyíti egymás megértését szerintem.

Nyilván felesleges diplomához kötni az ismerkedést, hiszen tudjuk, nem az teszi az embert, nem attól lesz intelligens, blablabla, de a korábbi tapasztalataim alapján aki őszintén elégedett volt a maga szakmunkásképzőjével és kétkezi melójával, az ezen nem borult ki, azzal ugyanúgy megtaláltuk a közös hangot mindenféle kisebbségi komplexus nélkül és nem volt ebből probléma. Aki alapból kevesebbnek hiszi magát a diplomája hiányától, aki nem elégedett a jelenlegi életével, az fog így sírni, mint te a 10. hozzászólásodban, és azzal nem is az lesz a legfőbb probléma, hogy van-e diplomája vagy nincs.

Egyébként meg butaság azt feltételezni, hogy bizonyos kor felett az érdek nem számít a kapcsolatokban. Hogyne számítana, direkt senki sem fog olyan kapcsolatba belebonyolódni, ami csak hátráltatja, lehúzza, rosszabb élethelyzetbe hozza, mint egyébként magában lenne. Ha elvakítja a szerelem, akkor esetleg, de ez szerintem elég hamar elmúlik. Sajnos igenis van az a szint, amikor a szerelem már nem elég, virítani is kell valamit, hogy abból normális kapcsolat legyen, amire lehet alapozni és amivel közös jövőt lehet építeni. Gimiben, egyetemi évek alatt még csak-csak belefér ez a tengés-lengés a semmiben, de amikor az ember már családot szeretne, akkor szimplán csak ostoba az, aki nem veszi számításba az anyagi lehetőségeket.