Mit tegyek ha felemésztenek ezek a gondolatok?

Ha ezt valaki végigolvassa, annak hatalmas respect.

Kezdjük egy bemutatkozással: 19 éves lány vagyok, valami hihetetlen zavaros fejjel és túlbuzgó érzelmekkel.

A történet úgy kezdődik, hogy 15 évesen összejöttem az első barátommal. Jól elvoltunk több hónapon át, elnevetgéltünk, hülyéskedtünk. Egyszer csak egy hirtelen gondolat jött a fejembe. Feltettem magamnak a kérdést: mi van ha leszbikus vagyok?

Ami egyébként nem tudom, honnan jöhetett, hiszen életemben nem gondoltam úgy lányra. Na ennél a pontnál elkezdtem zokogni, de nagyon rohamosan. Azt gondoltam valami baj van velem. Anyukámnak elmondtam sírva, és azt mondta, hogy ha az lennék sem lenne vele semmi baj. Megnyugodtam. Telt, múlt az idő és jött egy újabb korszak. Ez sokkal rémisztőbb volt mint az előbbi. Ennél már komoly identitás zavarral küzdöttem. Az fordult meg a fejemben, hogy mi van, ha én igazából férfi vagyok belül? Na nem is kellet több, azonnal tulgondoltam az egészet. Volt időszakom amikor nem tetszettek a melleim magamon, szakállát akartam növeszteni és csodáltam a férfi nemet. Érdekes, mert ebben az időszakban sokkal maszkulinebbnek éreztem magam, és mégis úgy éreztem, hogy a fiúkhoz vonzódom. Ezzel a zavarral jártam egyébként pszichológushoz.

Na mindegy. Az a lényeg, hogy ez a korszakom lezárult szerintem, de néha még érzem azt a maszkulinitást ami bennem van.

Eltelt kb. egy év.

Lett egy másik barátom. Neki elmondtam, hogy valószínűleg a lányok is tetszenek nekem.

Nem volt vele semmi baja, ugyanúgy szeret ettől még.

Amikor összejöttünk ezzel a fiúval, az első pár hónap zökkenőmentesen ment, legalábbis az én fejemben. Utána elkezdtek kavarogni a gondolatok. Megtetszett az egyik lány osztálytársam, meg elkezdett tetszeni az ő egyik lány barátja. Vagyis igazából nem tudom, hogy ez most mi, igazából arra gyanakszom, hogy azért nem csendesül le ez a dolog, mert nem volt még szerencsém kipróbálni lánnyal. Mármint nem feltétlenül a sz*xre gondolok, hanem bármilyen kapcsolódásra. Egyet biztosan tudok, az pedig az, hogy a barátomat teljes szívemből szeretem és holmi fellangolások miatt nem hagynám el. Csak így úgy érzem magam, mintha becsapnám. Borzasztóan érzem magam, ha nem vagyok vele. Ha vele vagyok, nem gondolok rájuk, mert csak a barátomra koncentrálok, de ha egyedül vagyok ezek a gondolatok jönnek fel. Ráadás a tűzre, hogy szerintem most az unokatestvérem is megtetszett. Nem tudom tényleg hogy ez micsoda. Mielőtt járni kezdtünk volt érdeklődésem lányok felé, de hogy az unokatesóm nem jutott eszembe az biztos. Ezt hogy kéne elmondanom neki? Vagy várjak hátha majd az idő megoldja? Nem engedném el a barátomat, úgy érzem hogy nagyon passzolunk egymáshoz, de felemesztem magam ezekkel a gondjaimmal. Köszi, ha valaki elolvasta, és köszönöm előre is a tanácsokat!