Milyen érzés az, ha szakítanak veled és te még szereted szerelmes vagy a fiúba vagy lányba? Az is érdekelné hogy mit élsz át, mit érzel, milyen gondolatok vannak a fejedben, ha megcsalnak vagy elhagynak téged egy másik férfi vagy nőért?

Onertekelesem,onbecsulesem 0!

Egy senkinek erzem magam es kevesnek minden pasihoz!

A megcsalásos témára nem tudok válaszolni, hál isten nem volt még benne részem.

Előbbi azonban ismerős. Két - két és fél éve szakítottunk közös megegyezés alapján barátnőmmel. Sokat veszekedtünk a vége fele, ettől függetlenül nekem életem első szerelme volt, szóval volt vagy 3-4 olyan hónap az életemben amikor úgy éreztem, hogy egy hatalmas szürke világban vagyok egyedül, magamra hagyva. :c Gondolom nem meglepő, hogy ezek a hónapok a szakítás utáni hónapok voltak közvetlen. A nyári gyakorlat így azzal a hangulattal eszméletlen rossz volt. Ha nem volt társaságom szinte azonnal elkapott a depresszió és a rossz kedv. Kapartam a falat elég rendesen, ettől függetlenül sajnos / nem sajnos de nem volt bennem annyi, hogy magamra vállaljam rengeteg hibáját a kapcsolatunknak, amit már akkor is tudtam, hogy az én gyerekes baromságaim miatt alakultak ki. Akkor nagyon kavarogtak a gondolataim. Volt, hogy úgy éreztem, éberen aludtam. Aludhattam este 10-től reggel 10-ig is, teljesen mindegy volt olyankor. Annyira jártak a gondolataim a történteken, hogy mindenhol megoldást, kiskaput, vagy valamilyen "menedéket" akartam találni az összetört kis nyálas lelkemnek.. :D A napok úgy mentek, hogy körülöttem levő világból kb fel sem fogtam semmit. Csak én voltam, a történtek, a volt barátnőm és a gondolataim meg persze a szobám és a szomorú zenéim. (De nehogy azt hidd, hogy csak azért mert ő volt az első, ezért sokkal több feldolgozási időt igényelt. Nagyon összemelegedtünk 10 hónap alatt, plusz elsőnek találkoztam ezekkel az érzésekkel. Mostanra talán jobban tudom kezelni a helyzetet, de egy mélyebb kapcsolat igenis megtudja viselni az embert, 10 hónap ide vagy oda.. :D)

Remélem ezzel sikerült átadnom milyen volt számomra, hál isten csak az emlékek maradtak meg, másfél éve elég jól összeszedtem magamat, azóta is tartom a frontot. :D

Egy ilyen szakítás nagyon fájdalmas,mert késztetést érzel arra,hogy megpróbáld elfelejteni,akivel x időt együtt voltatok.

Volt mr a megcsalásban is részem.Bosszúból én is megcsaltam,és szakítottam vele.Egy ikrekkel nem érdemes szórakozni.

Na, akkor egy kicsit én is mesélnék. Az első komolyabb párkapcsolatom ugy kezdődött, hogy nagyon jól tudtam, hogy az aktuális férfinek VAN barátnője, mégis sokáig kerülgettük egymást, és olyan szépen egymásba gabalyodtunk, hogy jobban sem kell. Éltük titokban a mi kis életünket, de az vesse rám az első követ aki soha nem követett el hibát, lényegtelen hogy mekkora kaliberű.

Az elején még óriási bűntudatom volt, szenvedtem is rendesen, de lassan már majdnem egy éve tart ez a kis viszonyunk, és a bűntudat is szépen lassan elszállt.

Egyszer merült fel a szakitás. Igazából sokat beszéltünk róla, hogy itt lenne az ideje abba hagyni, de amikor tényleg arra került a sor, hogy lezárjuk, akkor nagyon kiborultam. Egy héten keresztül minden éjjelt végigzokogtam, az életkedvem teljesen elment mindentől, konkrétan olyan volt mintha nem tudnék már létezni se. Egy héttel az eset után véletlenül találkoztunk, és láttam, hogy őt is rendesen megviselt a dolog. Alig 10 percet beszélgettünk, utána már nem is lehetett szétszedni minket. Egyszerüen már nem tudtunk egymás nélkül létezni, azóta úgy tűnik minden rendben van köztünk. Ezt természetesen még továbbra is titokban kell tartsuk, de remélem hamar vége lesz ennek a rémálomnak.

Kedves emberek! Mindig mindenki lenézi azt, aki megcsalja a párját, vagy aki miatt megcsalja a párját. Amig valaki nincs ebben a helyzetben, addig nem is fogja megérteni, hogy mi folyik itt valójában. Ha már nem működtek jól a dolgok, és már nem is tudják helyre hozni akkor hadd élje mindenki a saját életét, mert ebbe (az aktuális szituáció szereplőin kivűl SENKINEK nincs beleszólása). És amig nem láttok bele egy ilyen valós helyzetbe, akkor ne ócsároljátok a másikat, mert nekik pont nem hiányoznak a pletykák és a többi.

És most nem szeretném kapni a sok commentet, hogy ahhj, mit akarok én itt, hisz ugyanolyan bűnős vagyok, akkor fogjam be a számat... NEM! Itt az ideje, hogy legalább 1-2 ember magába szálljon, és nem kéne megneheziteni a mások dolgát.

Mindenki máshogy él meg egy szakitást. Van aki csak letöröl egy könnyet, és ujabb vadászatra indul. Van aki csak nevet rajta, hogy végre vége, és továbblép. De sajnos van olyan is, akiben ez egy életre nyomot hagy, vagy legalábbis egy kis időre. Mások vagyunk, máshogy éljük meg az ilyen helyzeteket, és egy igy van rendjén.

Igazából tudnék még mit irni, de feleslegesen nem akarom már koptatni az ujjamat, szoval legyen ennyi elég...