Sok nő miért nem képes elfogadni az idő múlását, és pánikol be a 20-as évei vége felé?

Annyira nincs sejtelmed se, hogy milyen nőnek lenni...

26 évesen nem kapuzárási pánikom volt, hanem kisbabám, 28 évesen meg nagy pocakom a másodikkal.

22 évesen ismertem meg a férjem. Azóta xarok rá magasról, hogy ki szeretne egyszer-kétszer megdugni. Már bőven lehetne kapuzárási pánikom, de nem érek rá. Nekem elég a tudat, hogy ha kicsit mosolygok a hentesre meg a zöldségesre, még mindig szebb árut kapok. Ez is szexpiaci érték. ;)

Nem mindenki tölti azzal az életét, hogy mindenbe beleül, ami kicsit is faxnak látszik. Sőt, a többség megállapodik 30 előtt, és 27 éves korban legaktívabb a szülési kedv. Márpedig szülni stabil kapcsolatban szokott a többség.

Ha te ezt látod magad körül, akkor rossz körökben mozogsz.

Vicces mert én 24 evesen érzem ezt a kapuzarasi pánikot. Úgy érzem elmegy mellettem az élet , hogy minden jorol lemaradok és csak sodródóm

Felek hogy nem tudom magam kiélni (fesztivál bulik) sajnos nem tudok senkivel elmenni. Minél idősebb leszek annál nehezebb lesz eljutnom valakivel ilyen helyekre mert már ők nem erre vágynak. Lassan egy éve nem jutottam el sehova bulizni és borzasztóan hiányzik. Rettegek hogy már soha többet nem jutok el mert nem lesz kivel. Később meg bánni fogom ezt .

N

Engem nem az öregedés rémiszt meg, hanem a halál. Meg az elmúlás, hogy tovább megy az élet nélkülem, és mennyi mindenről lemaradok. Nem látom, hogy lesz vége a világnak.

És őszintén, nem volt időm 30 évesen pánikolnom, mert fél évvel előtte halt meg anyukám, és pont azt éreztem, hogy 30 évesen még fiatal vagyok ahhoz, hogy "árva" legyek, mikor másoknak 50-60 évesen is élnek a szüleik.

#1 vagyok

13 voltam, mikor édesanyàm meghalt.

Szerintetek mit éreztem a 33. szülinapom előtt, mikor anyum pont annyi volt halàlakor?Hàt elàrulom, nem sok jót.

Aztàn szerencsére felráztam magam, azt mondtam, felejtsd el a hülye gondolataidat, mert a Te életed nem fog itt véget érni.

Szóval köszönöm Kérdező, nincs kapuzàràsi pànikom, sőt még 40 felett is vàrnak rám szép és izgalmas dolgok.

Én már 19-20 évesen gondolkodtam ezen, hogy milyen gyorsan telik az élet és nem leszek olyan sokáig fiatal. Már a ráncosodás megelőzéséről olvasgattam ennyi idősen.

Azért érzik ezt az emberek, mert nem használják ki úgy az életüket ahogy szeretnék/vagy ahogy a környezetük kihasználja. Ha mindent megéltem amit megakartam, miért utálnám a szülinapjaimat?

17-18 évesen rengeteget buliztam, viszont úgy 19-20 éves korom felé már képtelen voltam rá. Elmentem egy szórakozóhelyre és csak ültem és beszélgettem, alig ittam és haza akartam menni.

Ha nem éltem volna ezt meg, hogy minden szombat éjszakát végigtáncolok, iszok, drogozok, ismerkedek, még jobban utálnám, hogy telik az idő. (Bár elismerem, hogy sokmindenkinek nincs erre szüksége.)

Én is nagyon sokmindent nem éltem meg amit megszerettem volna, és igen az az ember vagyok aki utálja a születésnapjait.

Van Puzsérnak egy nagyon jó mondata: ,,A boldogság akadálya csak is a boldogság iránti olthatatlan vágy."

A 21. sz erről szól, hogy ÉLJ ÉLJ minnél többet akarj ÉLNI. Egyre nagyobb az egójuk az embereknek és az egó sokat akar. Erről senki nem tehet, akármerre nézünk, áldozatok vagyunk. Zenék, videoklipek, filmek, sorozatok, reklámok. A mai médiatermékek növelik bennünk a nárcizmust.

De pont ma gondolkodtam azon, hogy mégis melyek a legjobb pillanatok az életben? Amikor elfelejtkezünk önmagunkról.

Visszatérve a kérdésre, a férfiak is ugyanolyan ütemben csúnyulnak, amit nagyon jól észrevesz az akinek van hozzá szeme, csak a férfi karakter ezt jobban elbírja, mert egy férfinak nem kell annyira szépnek lennie.

Az a baj, hogy én olyan típus vagyok, akinek egy férfi akkor vonzó, ha szép (Ennek biztos van köze ahhoz, hogy vannak bi hajlamaim)

Szóval velem nem járnak jól a férfiak, mert ugyanúgy látom őket, ahogy a férfiak a nőket.

Egy átlagos férfi aki mondjuk pont az esetem 28-30 körül már nem olyan szép a szememben, mint mondjuk 22 évesen lett volna.

Bár van akinek jól áll az öregedés, vagy nem teszi annyira nem vonzóvá, mint más embereket.

Pl. Ha úgy öregszik valaki, hogy csak simán ráncos lesz, nem fonnyad az arca, meg lesz tokája, vagy esetleg hízik meg. Szóval ha a kollagén nem adja meg annyira magát, de ráncok azért vannak az nem olyan vészes.

Bocsánat a regényért

22l

EGyébként a kapuzárási pánik, mint viselkedés, nem azt jelenti amit írsz kérdező, hogy "jaj, már nem vagyok fiatal" ezt mindenki érzi, pláne a kerek évfordulóknál. (30, 40, 50 stb) A kapuzárási pánik mint viselkedés tipikusan az, amikor az illető elkezd úgy viselkedni, mintha sokkal fiatalabb lenne (pl negyven felett tetkót csináltat, pasik kilövetik a fülüket, a nők úgy öltözni, mint a lányuk stb) és általában fiatalabb partnerre áhítoznak, aki visszaad nekik valamit az elveszett fiatalságukból.

Én bár harminc után megijedtem, de ez inkább arra vonatkozott, hogy eleve későn szültem (33) addig meg sem éreztem az idő múlását, és utána gyakran felmerült bennem, hogy a gyerekemért sokáig fittnek és egészségesnek kell maradnom.

Amúgy nettó baromságokat írsz, soha nem közelített meg 30-40 pasi sehol, sosem "válogattam", mert stabil kapcsolatban éltem le a fiatalságom nagy részét, de akkor sem jött oda senki ha a barátnőkkel buliztunk. Most válogatok elvált negyvenes nőként, szó szerint minden ujjamra jut pasi. Egy részük csak szexet akarna, más részük meg elkeseredett, egyedülálló pasi aki családra vágyik. Én meg jól érzem magam egyedül. Ennyit a kapuzárási pánikodról :-)

"éjszakát végigtáncolok, iszok, drogozok,"

Valahol olyan szanalmas es primitiv, mikor valakinek ezt jelenti az elet.