Ezért nincs értelme párkapcsolatba bonyolódni olyan férfivel, akinek vannak gyerekei?

Ez a hívogatás szerintem is kitaláció, ha rendszeres.

Szüleim is elváltak, anyukám ha félévente egyszer telefonált miattam apunak, az már nagy szó volt.

Amúgy apukám kéthetente mindig ott volt értem délelőtt, de azt én beszéltem meg vele kicsi koromtól kezdve.

Valahol működhet. A férjem egyik rokona feleségül ment egy pasashoz, akinek volt egy kislánya. Született egy közös is, ezután mikor elváltak, a férfi a nőnél hagyta mind a kettő gyereket. Egyedül nevelte őket, amikor találkozott a második férjével, akivel már több, mint 30 éve együtt vannak, tőle született egy fia. Mind a hármat felnevelték, nagyon nem tűnnek boldogtalan embereknek.

A páromnak is van egy fia. Az általad említett problémák mind kiküszöbölhetők, de csak akkor,ha az apa is akarja. Ehhez leginkább rá van szükség, ha ő úgy viselkedik ahogy leírtad az baj. Akkor ő csak egy pajtit keres magának,akivel eltölti a szabadidejét. Az lenne a legtisztább, ha ezt az egészet neki mondanád el, akkor látnád a reakciójából, hogy mi van. Mindent meg lehet oldani, csak akarni kell.

Az én vér szerinti apámat egy percig nem izgatta, hogy vannak gyerekei, amint jött az új pi.na, ő megszűnt létezni.

Na nála biztos nem lenne ilyen gondod, még új gyereket is vállaltak, akivel megy a látszat cukimukiság, az nem érdekli hogy voltak neki még másik gyerekei is.

Más kérdés, hogy gyerekként ezt megélni és később felnőttként pláne végtelenül gáz, és undorító emberi viselkedésnek tartom. Nekem mindig olyan hihetetlen, hogy ennyi apa van, aki küzd a gyerekéért, mert a saját peldamon kívül, szinte az összes ismerősöm is nagyon hasonlóan nőtt föl és szinte senkinek nincs ott az életében a vér szerinti apa, az apa döntése miatt.

Én olyan apukával vagyok kapcsolatban, akivel együtt élnek a gyerekek, és az exfeleség él külön. Soha semmilyen perpatvar nem volt belőle, hogy ez így van.

Az ex jön, látogat, vagy telefonál a gyerekek miatt. Nem utálkozik, nem hangol senkit senki ellen, sőt! Örül, hogy egyenesbe jöttek a dolgok.

Az apuka nem ugrik minden apróságra, csak ha tényleg baj van, tényleg ő kell. A fontossági sorrend már a beszédjén is megmutatkozik. Mikor a fontos emberekről beszél, akkor engem egy lapon emleget a gyerekekkel. Nem tesz különbséget, mert mindig elmondja (és érezteti), hogy egy családként egyenlőek vagyunk. Én csupa jó konzekvenciát vontam/vonok le a vele való kapcsolatból.

Ha változik valami, szólok neked, hogy gyűjts tapasztalatot :D De tudod, jobb ezt saját magunknak megtapasztalni. Ha nem adsz esélyt a dolognak, akkor lehet valami csodálatosat szalasztasz el.