Ezek alapján mennyire érezhet többet irántam a kollégám?

Egy hónapja kerültem új helyre, és az egyik kollégám kicsit megkavarja a gondoltaimat mostanában.

Heti 5-6 órát együtt dolgozunk.

Igazából rendkívül törődőnek tűnik, mindig próbált segíteni az elmúlt egy napban is, hogy felvegyem a fordulatszámot ,és a helyi sajátosságokat, elvárásokat is segít megismerni. Este is bátran fordulhattam hozzá, és ,,lelkiztünk" 20 percet az egyik munkahelyi problémámmal kapcsolatban, és ígérte, hogy mivel így aznap már nem tudjuk megoldani, segít másnap.

Vagy kétszer már biztosan elhangzott a szájából, hogy rá mindig számíthatok, és mindig itt van és lesz is nekem. Na meg, hogy nyugodtan keressem nem munkával kapcsolatban is.

A szemkontaktust nem mindig tartja, vagy nem veszi fel olykor, ha épp beszélgetünk. A hátam párszor megérintette, de az amolyan semleges terület, szóval nem tudom. Viszont el nem tudom mondani mennyire élvezem vele a közös munkát. Nagyon jól tudunk haladni a feladatainkkal, rendkívül eggyütérző, emberséges és nagy tudású, és rendkívül tisztelem is azért, amilyen szeretettel végzi a munkáját (ugyanaz a végezettségünk) és hasonló elveket, értékeket vallok magam is, így óhatatlanul kialakult egyfajta szimpátia, vonzalom az irányába.

Tudom házi nyúlra nem lövünk, csak annyira nem számítottam erre, hogy a munkahelyi életem "nyugalmát" megborítja egy ilyen eset. Hosszabb távon tervezek és ő évekig tervez ezen a helyen dolgozni. Bizonyára minden eshetőségben munkakapcsolatban lennénk. Ezért érzem iszonyat kockázatosnak, így valahogy próbálom eltemetni magamban ezeket az érzéseket. Mi az a határ/ akár időintervallum, ami után érdemes lépni, és közeledni talán a másik felé ,vagy elfogadni- viszonozni a közeledését?

Harminc körül vagyunk mindketten.