Tényleg korlátozom a párom, ha nem zavarom el (konkrétan) itthonról szórakozni? Miért mondják meg ismeretlenek, hogy a mi kapcsolatunk mennyire jó vagy rossz?

Volt már párszor, hogy megemlítettem, hogy a párom introvertált, inkább otthonülős típus, szabadidőnkben inkább itthon töltjük az időnket együtt, olvasunk, sütünk-főzünk, kertészkedünk, filmezünk, játszunk satöbbi satöbbi, havonta egyszer átjönnek a barátaink (nálunk van a legtöbb hely, meg mi szeretünk a legkevésbé kimozdulni :D ), akkor együtt töltjük az egész estét, van társaság. Nekünk ez így tök jó.

Erre megkaptam már többször, hogy biztos tipikus sárkány vagyok, szegény párom, ez így nem élet, a férfiembörnek szüksége van rá, hogy eljárjon ide-oda haverokkal, bulizni, ilyesmik, ehelyett én rá vagyok telepedve és elnyomom és korlátozom, és majd meglátom, hogy jól kidob, meg amúgy is egészségtelen folyton együtt lenni és majd jól megromlik a kapcsolat, és így tovább.

De ha ő ezt szereti, és nem kívánkozik el itthonról esténként, akkor azért miért én vagyok a hibás? :D

Meg honnan jön ez, hogy MINDEN férfi szeret bulizgatni meg haverokkal elmenni mindenfele?

Mi lenne a megoldás ezek szerint? El kellene zavarnom, és kizárni a házból, hogy addig ne jöjjön haza, amíg nem szórakozott? (Mindig megkérdezem, de sose válaszolnak akik beszólnak)

Miért sajnálják le a páromat? Miért hiszik, hogy ami nekik esetleg nem annyira jó, az másnak se az?

Milyen alapon papucsozzák le a párom, csak ezért?

Úgy általában, miért fáj az embereknek, ha valaki másképp éli a mindennapjait? Pontosan mit ártunk azzal bárkinek, hogy nem járogatunk el bulikázni?

Miért érzik páran valamiféle szent kötelességüknek, hogy olyan férfiak jogaiért harcoljanak, akik köszönik szépen, tök jól megvannak? :D